A boldogság paradoxona

Ismered a történetet a három angyalról, akik felfigyeltek egy alázatos, jószívű emberre? Annyi jót tett mindenkivel, hogy az angyalok arra kérték Istent, hadd jutalmazhassák meg valamivel. Legnagyobb meglepetésükre a férfi kérése a következő volt:

– Szeretnék jót tenni, és nem tudni, hogy én tettem.

Attól a naptól fogva valahányszor a férfi árnyéka elhaladt valamerre, ott jó dolgok történtek. Kinyíltak a virágok. Az emberek nevettek. A betegek meggyógyultak. A kereskedők sikereket értek el. És a férfi – mivel nem terhelte sikerének tudata – mosolygott.¹

Boldog, aki a figyelmét másokra fordítja, és boldogtalan az, aki saját magára figyel. Nem lehetsz boldog, ha mindenáron boldog akarsz lenni – ez a boldogság paradoxona. Biztosan megtapasztaltad már, hogy valahányszor levetted a figyelmedet saját magadról, és jót tettél valakivel, olyankor te is jobban érezted magad. Kimondhatatlan öröm rejlik abban, ha másoknak örömöt szerzünk. Amikor másokat felemelünk – akár csak egyetlen bátorító szóval –, az minket is felemel.

Isten matematikája nem emberi logika szerint működik. Képleteiben a sokhoz nem még több kell, hanem kevesebb. Nála az utolsókból lesznek az elsők (ld. Máté 20:16), a legkisebbekből a legnagyobbak (ld. Lukács 9:48), és Ő azokat emeli fel, akik alázatosan meg tudnak hajolni (ld. 1Péter 5:6). Jézusnál tekintélyesebb személy nem létezik, mégis letérdelt megmosni a tanítványok lábát. Még egy kisfiú ebédjét is elfogadta, és azt kezdte el osztogatni a többezres tömegnek. Azért tette ezt, hogy példát mutasson nekünk:

• Soha nem lehetünk annyira fontos személyiségek, hogy ne hajolhatnánk le másokhoz.
• Soha nem lehetünk annyira elfoglaltak, hogy ne tudnánk jót tenni.
• Soha nem lehetünk olyan nagy szükségben, hogy ne tudnánk megosztani másokkal azt a keveset is, amink van.

A boldogság nem attól függ, mennyid van, hanem attól, hogy megosztod-e másokkal azt, amid van. Ezt az alapelvet kutatások is igazolják. A mások megsegítésére való adakozás dopamint („boldogsághormont”) termel.² És adni nem csak pénzt lehet. Egy jó szó, egy ölelés, egy mosoly, egy szívből elmondott ima is felbecsülhetetlen ajándék lehet valakinek. Azt add, amid van – az is rengeteget érhet. Bármilyen nehéz is jelenleg a helyzeted, láss túl a saját szükségeiden, és kezdj el adni!

Emlékezz Jézus szavaira: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20:35). Amikor adsz, neked is adatik (ld. Lukács 6:38), és Isten áldása fog követni – válság idején is! Ezt Ő maga ígéri: „…ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény. Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen, száraz földön is mindennel ellát. Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad” (Ézsaiás 58:10–11 EFO).

 

[1] Max Lucado: Mi tesz igazán boldoggá? (Budapest, KIA, 2020, 54–55. o.)
[2] Max Lucado: Mi tesz igazán boldoggá? (Budapest, KIA, 2020, 16. o.)