Amikor a gyógyulás egy folyamat (1)

Eric Martin gyógyulása egyéves folyamat volt. Ez idő alatt Isten ígéretein gondolkodott, elmélkedett, és megvallotta őket.

Eric harminc éven át erős dohányos volt, napi három dobozzal szívott el. Ám egy napon átadta életét Krisztusnak. Megtérése erőt adott ahhoz, amivel azelőtt hiába próbálkozott: le tudott szokni a dohányzásról. Nem is gondolta volna, hogy létezik ekkora öröm!

Csakhogy tüdőtágulása volt, és emiatt voltak napok, különösen magas pollenkoncentráció idején, amikor órákon át maszkot kellett viselnie, és lélegezni csak a hordozható oxigénpalackból tudott. Gyülekezetének vezetői kézrátétellel imádkoztak érte, és megkenték olajjal (ami a Szentlélek jelképe). A „hitből való imádság” miatt hittek a gyógyulásában (ld. Jakab 5:14–15). Eric pedig naponta megvallotta Isten Igéjét ily módon:

„Uram, a te Igéd azt mondja, hogy:

1) Te megbocsátod minden bűnömet, és meggyógyítod minden betegségemet (ld. Zsoltárok 103:3).

2) Te eltávolítod tőlem a bajokat, és napjaim számát teljessé teszed (ld. 2Mózes 23:25–26).

3) Te viselted betegségeimet, te hordoztad fájdalmaimat, a te sebeid árán gyógyultam meg (ld. Ézsaiás 53:4–5).

4) Te bekötözöd sebeimet, meggyógyítod zúzódásaimat (ld. Jeremiás 30:17).

5) Lakhelyemhez nem közelít semmilyen csapás. Hívhatlak, és te válaszolsz; velem leszel a bajban, kimentesz a nyomorúságból, megdicsőítesz, és megelégítesz hosszú élettel (ld. Zsoltárok 91). Ha benned maradok, és szavaid megmaradnak bennem, akkor kérhetem, amire szükségem van, és megadatik nekem” (ld. János 15:7).

Néha úgy tűnt, mintha ezek a szavak csak gúnyolnák őt – különösen olyankor, amikor minden levegővételért úgy kellett megküzdenie. De továbbra is kitartott a hitben, és megvallotta: „Nem aszerint élek, amit látok, nem aszerint élek, amit érzek, hanem aszerint, amit hiszek. És én abban hiszek, hogy a te sebeid által meggyógyultam. Tehát addig is, míg a tüneteim összhangba nem kerülnek Igéddel, addig benned fogok hinni, semmi másban.”

Eric barátai közül sokan elnézően mosolyogtak, csendben megkérdőjelezték épelméjűségét, és pszichológiai szakkifejezéseket használtak jellemzésére. Ő azonban megingathatatlan maradt! Megértette, hogy nem támaszkodhat érzéseire, mert Isten dolgai nem foghatók fel, nem értékelhetők a mi emberi értelmünkkel. A fizikai érzékletek, mint a fájdalom, a gyengeség, a betegség soha nem elegendő okok arra, hogy kételkedjünk Isten Szavában.

Nagyban bátorította őt egy vasárnap délelőtti istentisztelet, amikor lelkipásztora Ábrahámról prédikált: „Isten azt mondta Abrámnak: »népek atyjává teszlek«. Mikor már csaknem százéves volt, felesége pedig kilencven, Isten megváltoztatta a nevét Abrámról Ábrahámra, ami azt jelenti: »sokaság atyja«.” A következő húsz évben Ábrahám ezt a profetikus nevet viselte, ezzel is megvallva Isten ígéretét! El tudjátok képzelni, mit gondolhattak a barátai?

Eric lelkipásztora ezeket a szavakat olvasta fel: „[Ábrahám] hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.” (Róma 4:19–21). Hogyan lehetséges ilyen hit? Úgy, hogy Ábrahám „hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róma 4:17).

De nem könnyű kitartani a hitben, néha elöntenek minket a kétségek, és ha engedjük, legyűrnek. Ez történt Péterrel is. Holnap az ő példájából tanulhatsz majd további fontos tanulságokat.