Aminek sokan a csodájára jártak…

Dr. Victor Pearce a tegnapi üzenetben elmesélte nekünk csodálatos gyógyulásának történetét. De nem állt meg itt. Így folytatta:

Azon az alkalmon, amelyen meggyógyultam, George Jeffreys egy különös látomásról számolt be, amely testvére, Stephen előtt jelent meg 1914. július 21-én vasárnap, amikor a dél-walesi Llanelliben prédikált egy istentiszteleten.

Stephen látta, hogy a gyülekezet figyelmét lebilincseli valami. Felé néztek, de nem rá. Zavartan lejött a szószékről, hogy megnézze, mit figyelnek annyira. Nagy csodálkozására a szószék mögötti falon egy bárány képét látta kirajzolódni. Néhány perc múlva a kép átváltozott Krisztus arcává. Élő arcnak tűnt, nem festménynek, mert az emberek tisztán látták, hogy a szemhéja megrebben. Hajába ősz szálak vegyültek, úgy nézett ki, mint egy gyász sújtotta középkorú férfi.

Azután a kép ismét átalakult báránnyá. Élő, mozgó bárány volt, majd néhány perc múlva megint Krisztus gyönyörű arcává formálódott, melyen könnyek peregtek alá. Igen, ő volt a »fájdalmak férfia«, aki a mi fájdalmainkat hordozta, akinek sebei árán meggyógyultunk (ld. Ézsaiás 53:3–7). Jeffreys lelkész abból az igéből prédikált: »hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést« (Filippi 3:10). Hallgatóságát arra hívta, hogy válaszoljanak erre a nagy szeretetre azzal, hogy elhagyják bűneiket, és kérik és elfogadják Isten bocsánatát. Miközben ezeket mondta, a falon látható fájdalmas férfiarc dicsőségben ragyogott.

Egy jelenlévő így számolt be róla: »Leírhatatlanul gyönyörű volt. Elmondhatatlan, nincsenek rá szavak. Azok a szemek! Egyenesen rám néztek – szeretettel, szomorúan és dicsőségesen tekintettek ránk az élő arcról.«

George Jeffreys elmondta, hogy ez a látomás nem csupán rövid ideig tartott. Jóval azután is látható volt, hogy az istentisztelet már véget ért. Ott volt egész éjszaka és még másnap reggel is. A híre elterjedt az egész városban, százak gyűltek össze, hogy a saját szemükkel láthassák és újabb üzenetet hallhassanak az evangélistától.

Természetesen akadtak néhányan, akik próbálták megmagyarázni. Egy ember odament a falhoz, és megpróbálta letörölni a képet, de nem járt sikerrel. Egy másik, aki festő és lakberendező is volt, el akarta takarni egy szövettel, de legnagyobb meglepetésére a kép átragyogott az anyagon. Egy másik ember azzal próbálta indokolni, hogy csupán hallucináció volt, amit a reszkető fényű villany világítása okozott. Stephen Jeffreys nem vitatkozott, csupán lekapcsolta a világítást, és íme, a Megváltó arca továbbra is ott ragyogott, még valóságosabban és életszerűbben. Egy másik ember úgy gondolta, hogy a ragyogó fény valamiféle festett üvegen süt át. Stephen ezt a teóriát is próbára tette azzal, hogy minden fényforrást kikapcsolt és az ablakokat is besötétítette, ám a helyzet nem változott. A látomás továbbra is ott ragyogott a falon.

Ahogy a hír futótűzként terjedt a városban, mindenféle emberek jöttek, hogy megnézzék – idősek és fiatalok, kereskedők, iparosok és magasan képzett emberek, alkoholisták és más problémákkal küzdők. Aligha sejtették, hogy két héten belül az egész világ megváltozik. Ki fog törni a világ legszörnyűbb háborúja, és azok közül a fiatalemberek közül, akik sorban eljöttek, hogy megnézzék a látomást, és kétségeik hitre változzanak, százak fogják vérüket ontani a flandriai harcmezőkön.

Nos, Bob, örömmel osztom meg veled és olvasóiddal, hogy 19 éves koromban az orvostudomány kimondta rám a halálos ítéletet. Istennek azonban más terve volt, és íme, most, majdnem hetven évvel később még mindig élek, könyveket írok, és hirdetem az evangéliumot!”

Neked is szükséged van gyógyulásra? Megmutatjuk, hogyan indulhatsz el a gyógyulás útján. Tarts velünk holnap is!