George Whitefield példája
George Whitefield egy szegény családba született hetedik, egyben utolsó gyermekként 1714-ben, Gloucesterben, Angliában. Édesapja kétéves korában meghalt. A fiú elkapta a kanyarót tízévesen, ami feltűnően kancsallá tette. Kimaradt az iskolából egy időre, hogy segítsen édesanyjának a családi fogadót működtetni. Csak úgy tudott bekerülni a drága és elismert Oxfordi Egyetemre, hogy ún. „szervitor” lett, ami azt jelentette, hogy tandíját gazdag diákok cipőjének pucolásával és könyveinek cipelésével kereste. Itt találkozott azonban a Wesley testvérekkel, Johnnal és Charlesszal, és csatlakozott a „Szent Klub”-jukhoz.
Whitefield a 18. század legerőteljesebb igehirdetője lett. Hét különböző alkalommal járta be az amerikai kolóniákat, és a lenyűgöző szellemi ébredés – az „Első Nagy Ébredés” – jelentős katalizátora volt. Neve néhány történész szerint a legnépszerűbbnek számított minden kolóniában, míg egy másik George (Washington) nem tűnt fel. Becsmérlők kritizálták és gúnyt űztek belőle kancsalsága miatt, úgy hívták: „Dr. Bandzsa”. Azonban Whitefieldet ez nem érdekelte, ő csak prédikált – összesen 18 000 igehirdetést mondott el élete során, sokat ezek közül a szabad ég alatt. Amikor Philadelphiában szolgált, a nagyra becsült Benjamin Franklin szerint körülbelül húszezer emberhez jutott el erőteljes hangja hangosítás nélkül.
Sőt Whitefield amerikai földön maradt egészen 1770-ben bekövetkezett haláláig. Az Old South Church (presbiteriánus) szószéke alá temették Newburyportban, Massachusetts államban, a Boston melletti partvidéken. Sem a szegény gyökerek, sem fizikai korlátai nem tartották vissza attól, hogy megvalósítsa azt, amire Isten elhívta őt. Folyamatosan az Úrra támaszkodott, mely ebben a kijelentésében is megmutatkozik: „Isten nemcsak egy segítség, hanem a jelenlévő segítség.”1
Ezt a tartalmat Jim Cymbala, a Szegletkő Kiadói Alapítványnál megjelent „Többre lettél teremtve” c. könyvének felhasználásával készítettük.
[1] Horatius Bonar: Words Old and New (1866; reprint, Edinburgh: Banner of Truth, 1994), 278.
A szenvedők reménye:
🔒🏥 Van, aki rácsok mögött olvassa a Mai Igét, és van, aki kórházi ágyból kapaszkodik Isten szavába. Most Te is segíthetsz, hogy bátorító üzeneteink eljussanak hozzájuk – éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségük van rá.
