Szerezd vissza a békességedet! (1. rész)

Egész életünk kibillenhet egyensúlyából, ha hiányzik a „szívünk békessége”. Természetesen ez az, amit az ördög akar. Négy módon igyekszik elérni gonosz céljait: vádol, viszályt szít, szorongással áraszt el, és beszennyezi agyunkat mindenféle szeméttel. Isten segítségével azonban visszaszerezhetjük a békességet. Mondom, hogyan:

1. Utasítsuk el a vádaskodásokat!

A Sátán szereti felhozni a múltat, szívesen emlékeztet minket azokra a dolgokra, amiken már nem tudunk változtatni. Tudom, mit tettél tíz évvel ezelőtt – suttogja. Emlékszel, hogy átverted a beosztottadat és megúsztad? De Isten látta, nem gondolod? Azt gondolod, hogy Ő egyszerűen csak elfelejt egy ilyen dolgot? Mit gondolsz, hogyan élvezhetnéd Isten áldásait ma mindezzel a múltadban?

A Sátán egyik neve a Bibliában a „testvéreink vádlója” (Jel 12,10). Ez a vers folytatódik és azt mondja: „…aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket”. Szereti Istent azzal bosszantani, hogy ilyeneket mond: Látod, hogy elvettem a békédet az embereidtől? Nem tudnak megmaradni benne, amikor jövök és emlékeztetem őket mindazokra a romlott dolgokra, amiket tettek. 

De igen, meg tudjuk tenni! Azzal, hogy ellene állunk a vádaskodásnak, megmaradunk Isten békességében. A Filippiekhez írt levél 4. fejezetében Pál apostol azt ígéri, hogy „Isten békessége” segít, hogy megvédjük magunkat. A 4. versben arra buzdít, hogy „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek”. Amikor felemeljük szívünket az Úrhoz, és örvendezünk annak, amit tett értünk, hatástalanítjuk a vádaskodásokat. Arra a tényre tekintünk, hogy úton vagyunk a mennybe. Mi biztosan odamegyünk – az ördög viszont nem! Ő ezzel ellentétes helyre tart, hogy örökké bűnhődjön. Eközben mi az égi város dicsősége felé haladunk.

Nem származik semmi jó abból, ha vitatkozunk a Sátánnal. Néhány ember azt mondja neki:

– Igen, tényleg elég rossz volt, amit tettem, ugye? Most már igazán igyekszem jobb lenni. Remélem, a végén a jó cselekedeteim többet nyomnak majd a latban, mint a rosszak.

Ez biztos módja annak, hogy harminc másodperc alatt elveszítsd a békességedet. A lelki életed olyan lesz, mint egy jojó, egyszer fent lesz, egyszer lent. Az az igazság, hogy ha megvallottad a bűneidet Istennek és elfogadtad megbocsátását, akkor azokról már nincs semmilyen feljegyzés a mennyben. Isten azt kérdezi:

– Milyen bűnök? Keresem a könyvekben, de egyáltalán nem látok itt semmiféle vétket.

Krisztus vére megtisztított minket minden gonoszságtól (ld. 1Jn 1,9).

Ez egy nagyon jó ok arra, hogy örülj az Úrban!

Carollal ismerünk egy kedves asszonyt, aki sok éve jár Krisztussal. Mielőtt megismerte volna az Urat, négy gyermeke született három különböző apától. A gyerekek már mind felnőttek, de az ellenség rendszeresen gyötri múltbeli életmódja miatt. Egyszer könnyek között jött el hozzánk:

– Nem tudom, mi ez… Csak eszembe jutott az az élet, amit éltem – mondta. – Mit gondoltam, amikor olyan könnyedén lefeküdtem azokkal a férfiakkal? Folyamatosan ezt a hangot hallom a fejemben: Úgy éltél, mint egy állat…

Ekkor elfordította arcát szégyenében.

Ez a vádló hangja. Azt tanácsoltuk ennek a nőnek, hogy álljon ellene a vádlásnak, és inkább arra a tényre tekintsen, hogy a múltja megtisztult, és egy új kezdetet kapott Krisztusban. Az ár, amit Jézus kifizetett a kereszten azért volt, „hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé” (Kol 1,22). Amikor örvendezünk, hogy bűneinket ilyen csodálatosan elfedezte, megmaradunk békességében. Sőt, élő példái lehetünk annak, amit Pál írt egyik levele végén: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan” (Róm 16,20). Micsoda bámulatos győzelmet ad ez nekünk!

 

Ezt a tartalmat Jim Cymbala, a Szegletkő Kiadói Alapítványnál megjelent „Többre lettél teremtve” c. könyvének felhasználásával készítettük.