Szerezd vissza a békességedet! (3. rész)
3. Engedjük el a szorongást!
A Sátán másik taktikája, amivel megpróbálja elrabolni a békességünket, hogy eláraszt minket szorongással. Ismerjük azokat a dolgokat, amik ébren tartanak minket éjszaka: a jövő… a tornyosuló számláink… a tékozló fiunk vagy lányunk… az egészségi állapotunk, amit az orvosunk még nem fejtett meg… a biztonságunk a környéken. Amikor folyamatosan ezeken a dolgokon töprengünk, nem alszunk jól és nem pihenünk meg Isten szeretetében.
A Filippiekhez írt levél 4. fejezetének erre is van orvossága. Azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” (6. vers).
Átadjuk Istennek imában a minket lenyomó terheket. Itt egy valódi áthelyezés történik, mi felemeljük a terhet és levesszük a hátunkról, Ő pedig kezébe veszi. Ami számunkra túl nehéz volt, az Ő kezében pillekönnyűvé válik. Úgy jövünk hozzá, mint egy kisgyerek. Nem olyan imádságot próbálunk szavakba önteni, ami úgy hangzik, mint a Károli-fordítású Biblia szövege. Ehelyett azt mondjuk:
– Atyám, engem ez borzasztóan zavar. Aggódom, hogyan fog ez elsülni. Foglalkoznál vele a kedvemért? Mi lenne, ha egyszerűen csak rád terhelném ezt az egészet? Te sokkal erősebb vagy, mint én.
Az eredmény, ha őszintén Istenre bízzuk szorongásainkat, egy természetfeletti béke.
Gyakran ismételgetjük Istennek problémáinkat, de nincsen valódi áthelyezés. Abban a percben, ahogy kimondjuk az áment, ugyanúgy lesúlyozva érezzük magunkat, mint amikor elkezdtük. A gondolatainkat még mindig emészti a kérdés, hogy „Mit fogok ezzel kezdeni?” Valójában tehát semmit nem adtam át a Mindenható kezébe.
E. Stanley Jones, a nagyszerű metodista misszionárius írt egy egyoldalas áhítatot az 1940-es évek elején ezzel a sokkoló címmel: Az aggodalom ateizmus. Sok gyülekezetbe járó ember állítaná, hogy habár hisz Istenben, „egyszer-kétszer” azért aggódik. Mire gondolt Istennek ez az embere? Ezt írta:
„Az aggodalmas ember azt mondja: Nem tudok megbízni Istenben, a saját kezembe veszem a dolgokat. Mi az eredmény? Aggodalom, frusztráció, és amikor a rettegett dolog bekövetkezik, az ember nem tud szembenézni vele… Az aggodalom azt mondja: Isten nem törődik ezzel, ezért nem fog semmit sem tenni – nekem kell átaggódnom. A hit azt mondja: Isten törődik ezzel, Ő és én együtt kitaláljuk a megoldást. Én készségesen megcselekszem, amit kér, Ő pedig megadja hozzá az erőt – ezzel a kombinációval bármit megtehetünk.”1
Amikor valóságosan átengedjük Istennek a szorongásunkat, akkor „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). Ez Isten garanciája! A hasonlattal a katonaságra utal, Isten békességét őrségként ábrázolja, amint erőteljes lépésszámmal járja folyamatosan körül a szívedet (az érzelmeid legmélyebb részét) és az elmédet (a gondolatvilágod központját). Egy-két-há’-négy, egy-két-há’-négy… az isteni őrség folyamatosan köröz körülötted óráról órára, biztosítja, hogy semmi ártalmas ne jusson át rajta, hogy megérinthesse akár az érzelmeidet, akár a tudatos gondolataidat. Teljes védelmet élvezel!
A békességnek ezt a szintjét nem olyan régen egy segédpásztorunk, Carlo Boekstaaf sírjánál láttam, akit korábban már említettem. Ott álltam, és Ingrid, Carlo csodálatos és istenfélő felesége kezét tartottam a kezemben, aki most egyedül maradt, sokkal korábban, mint gondolta. Ahogy a felkért igehirdető, úgy én is harcoltam az érzelmeimmel, mert Carlo az egyik legközelebbi barátom volt.
Ingrid megérezte, hogy min megyek keresztül, és halkan mormolta, ahogyan ott álltunk:
– Ne aggódj, Pásztor! Minden rendben lesz. Rendben leszek. És te is.
Azt gondoltam magamban: Istenem, én vagyok itt a pásztor és ő az özvegy. Nekem kellene ezeket mondani neki! Békessége nem volt logikus. Teljesen természetfeletti volt – az, amit csakis „Isten békességének” lehet hívni.
A szorongás a békesség természetes ellensége. Azonban elűzhetjük, ha szorongásunkat és aggodalmainkat átruházzuk az Úrra.
Ezt a tartalmat Jim Cymbala, a Szegletkő Kiadói Alapítványnál megjelent „Többre lettél teremtve” c. könyvének felhasználásával készítettük.
[1] E. Stanley Jones: Abundant Living (Nashville: Abingdon, 1942), 74.
