„Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.” (Példabeszédek 18:22)
Talán hallottad már a viccet, melyben egy nő ezt mondja a barátnőjének: „Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg férjhez nem mentem, most viszont már túl késő.” Komolyra fordítva a szót: nem kell, hogy rólad szóljon ez a történet! Isten bölcsességével, szeretetével és irgalmával újjáépítheted a házasságodat. Ehhez el kell sajátítanod a nyitottság művészetét, és késznek kell lenned a sebezhetőségre, az átláthatóságra és a megújult bizalomra.
Csakis úgy kapcsolódhatsz valakihez, ha hagyod, hogy egészen megismerjen téged – az aggodalmaidat, küzdelmeidet, önbizalomhiányodat, reményeidet és álmaidat is. Természetes, ha óvni akarod a szíved a további fájdalmaktól – különösen, miután megbántottak vagy elutasítottak. Lehet, hogy az életed többi területén ez hasznos, ám a házasságban egész biztosan csak további fájdalmat szül, ha bezárod a lelkedet a társad előtt.
Ahogy egy ingatlan értéke is nő az idő múlásával, úgy a házasságod értéke is gyarapszik az évek során. Mintha rendszeresen befizetnél egy megtakarítási számlára: az apró befektetések összeadódnak. Közös élményeitek – például az a nap, amikor kirepült a gyermeketek, amikor áldozatos munkával és takarékoskodással vállalkozást indítottatok, amikor a rákkal vívott hosszas küzdelem után meghalt valamelyikőtök szülője, a gyermekeitek születése vagy egy születésnapi meglepetésként megszervezett hosszúhétvége – mind számítanak. Ezek az élmények egy meghitt, csodás festménnyé alakulnak, ami a közös életeteket ábrázolja. Egyben általuk válik valóra Isten áldása is, miszerint „aki jó feleséget (vagy férjet) talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.”
