Pál így figyelmeztette lelki fiát és utódját, Timóteust: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől” (2Timóteus 3:1–5).
E listát olvasva az az érzésünk támadhat, mintha a ma élő nemzedéket jellemezte volna Pál. Hogy kik jelenthetnek megoldást erre a társadalmi jelenségre? Isten emberei, akik hozzáértőn forgatják az Ige kardját. Ha te is közéjük tartozol, biztos lehetsz benne, hogy a Sátán már célba is vett. Ki akarja csorbítani a pengéd élét, hogy hatástalan legyen az üzeneted. A filiszteusoknak, akik Izráel ősellenségének számítottak, volt egy régóta alkalmazott módszerük arra, hogy fogságban tartsák az izráelitákat: eltávolították az országból a kovácsokat (ld. 1Sámuel 13:19), így az izráeliták nem tudták megéleztetni a kardjaikat, megvédeni magukat és lerázni magukról a rabigát.
Érted az üzenetet? Isten népe hajlamos eltompulni lelki értelemben, ezért „élezésre szorul”. Ha lelkipásztor vagy, akkor „a lelkek kovácsaként” arra hívattál, hogy „megélezd” a híveket. A Sátán minden elképzelhető módon igyekszik majd megakadályozni ebben (ld. 1Péter 5:8), úgyhogy imádkozz szüntelen és járj Isten Igéjében. Közel már a vég és égető a szükség. Kedves lelkipásztor: Isten számít rád – tartsd hát mindig élesen a kardodat.
