„Isten ezt… majd beszámítja [nekünk igazságul], mert hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust.” (Róma 4:22,24)
Képzeld el, hogy nincstelen vagy és nem tudod visszafizetni az adósságaidat, de valaki egyszer csak megkönyörül rajtad, minden adósságodat magára vállalja, és olyan rengeteg pénzt utal át a bankszámládra, hogy soha többé nem kell aggódnod semmi felől, sőt, dolgoznod sem kell egész életedben. Pontosan ez történt a kereszten, amikor Isten a bölcsőtől a sírig elkövetett összes bűnünket Jézusnak, az ő igaz voltát pedig nekünk „számította be”.
Ép ésszel felfoghatatlan, nem igaz? Azt mondanád talán egy ilyen ajánlatra, hogy „Kösz, nem, majd a magam módján kifizetem”? Esetleg azt, hogy „Nem hagyhatom, hogy mindent te csinálj, miközben én semmit sem teszek, úgyhogy életem hátralévő részében azon igyekszem majd, hogy bebizonyítsam: méltó vagyok a szeretetedre és az irgalmadra”? Olyan az üdvösség, akár egy egészséges étel, amelyen fel van tüntetve, hogy nem tartalmaz semmilyen ember alkotta adalékot. Fontos, hogy megértsd: a mennybe jutáshoz szükséges igazságod (azaz „igaz voltod”) nem abból fakad, hogy helyesen viselkedsz, hanem hogy helyesen hiszel.
„De nekem szörnyű bűntudatom támad, amikor vétkezem!” – mondod talán, és legyen is így! Az új természeted éppúgy reagál a bűnre, ahogyan a tested az ételmérgezésre. Határátlépést követtél el, az újjászületett lelked pedig tiltakozik az ellen, hogy ezentúl ilyesmit tégy, hiszen nem ez vagy többé! Vajon miért így rendezte Isten az üdvösséget? Azért, mert az, amennyire mi igazzá tudnánk válni, messze elmaradna az ő mércéjétől, sőt: egyenesen „szennyes ruhának” nevezi minden igazságunkat (ld. Ézsaiás 64:5). Jutalomban csakugyan a tetteid alapján részesülsz majd a mennyben, odajutni viszont egyedül a Krisztusba vetett hited révén tudsz.
