Remény

Sok ember körülöttünk reménytelenül él. Nézz csak rájuk: mosolyognak, de a tekintetük halott. Beszélnek, de a hangjukban nincs melódia. Olyanok, mint a próbababák: fel vannak öltöztetve, de nem jutnak sehová, mert reményvesztettek. Krisztus követőjeként azonban neked nem kell így élned. „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.” (Zsidók 10:23)

Mi nem a szerencsében vagy a lottó ötösben reménykedünk. A mi reménységünk, hogy Isten meg fogja tenni, amit megígért. Senki sem ismerte jobban ezt az igazságot Dávidnál. Neki megvolt minden oka arra, hogy elveszítse a reményt. Miután Sámuel próféta felkente őt Izráel királyává, még hét évet kellett várnia a trónra lépésre, miközben egy paranoiás király uralkodott. El kellett menekülnie, hogy mentse az életét, barlangokban bujkált ellenségekkel körülvéve. Végig kellett néznie, hogy Izráelt legyőzték, barátját megölték, családját fogságba hurcolták. Mégsem tanakodott soha azon, hogy bedobja a törölközőt. Olyan körülményekkel szembenézve, melyek sokunkat elpusztítanának, zsoltárában ezt mondta: „Egyedül benned reménykedem!” (Zsoltárok 39:8) „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltárok 30:6) Más szavakkal: „Minden jóra fog fordulni!” Ilyen hozzáállással nem lehet veszíteni.

Dávid király lett, mert kitartóan bízott Isten ígéreteiben. Ezek az ígéretek segítettek neki összpontosítani, ezek tartották a helyzet magaslatán, ezek miatt ment mindig tovább! Neked mit ígért Isten? Állj rá Igéjére, és valld meg: „Ha Isten megígérte, én elhiszem, és ezzel el van intézve!”