Megbirkózni az elbocsátással

Gyakran használjuk a remélni szót, ha szeretnénk, hogyha valami megtörténne, de nem vagyunk biztosak benne, hogy meg fog. Reméljük, hogy az autójavítás nem fog sokba kerülni. Reméljük, hogy a gyermekünk sikeresen vizsgázik. Reméljük, hogy a laborvizsgálat eredménye jó lesz. A reménység azonban nem vágyálom, hanem Istenbe vetett bizalom!

Hogyan tarthatod életben a reményt, amikor nincs munkád? Isten, a reménység forrása be fog tölteni békével, mert benne bízol.

Jon Gordon mondja: „A média által keltett pánikőrület rombolóan hat a kollektív pszichére… az emberek stresszesebbek, mint valaha… olyan, mint egy horrorfilm: amitől félsz, az mindjárt megtörténik… Pedig a gazdaság nem valami elvont valóság… A mi gondolataink és viselkedésünk teremti meg. Hogyan bízhatunk tehát, ha minden, amiben bíztunk, szétesik? A válaszom: nem a megfelelő dolgokba vetettük a hitünket… és a repedések előtűntek. Itt az ideje felébredni.

Charles West mondja: »Istenhez fordulunk, amikor az alapok megremegnek, csak azért, hogy rájöjjünk, éppen Isten rázta meg őket.« A biztonság csupán illúzió. A bankszámlának nincs megtartó ereje… az értékpapírok nem adnak békességet… igazi célunk nem egy jól kidolgozott terv nyugdíjas éveinkre… Arra lettünk tervezve, hogy Istenben bízzunk… az igazi erő nem abban rejlik, ami erősnek és biztonságosnak tűnik, hanem abban, ami csendes és láthatatlan… Ahelyett, hogy tévénézéssel kezdenéd a napot, menj el sétálni egy csendes helyre, ahol imádkozhatsz; ahelyett, hogy az újságba mélyednél, nézz fel, a menny felé!”

Imádkozz így: „Uram, néha a reménységem csupán óhajtás, de benned reménykedni egészen más dolog, te biztos talaj vagy számomra. Reményemnek ma a te hűséged ad alapot, és ígéreted, hogy be fogod tölteni minden szükségemet. Köszönöm ezt neked, tudom, hogy meg fogod tenni. Ámen.”