A meggyőződés és a remény
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja,
mindenkihez, aki igazán hívja.”
(Zsoltárok 145:18)
Isten segítsége mindig rendelkezésre áll, de csak azok kapják meg, akik őt keresik. A közönyösség semmit nem eredményez. Isten a rendíthetetlen és kockázatvállaló hitet jutalmazza meg. Ha bárkák épülnek, életek menekülnek meg. Ha seregek menetelnek, falak omlanak le. Ha egy uzsonnát megosztanak másokkal, ezrek laknak jól. És ha a ruháját megérintik – mindegy, hogy egy beteg galileai nő vagy éppen te –, Jézus megáll. Ő mindig válaszol a hitre. Figyeld csak: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” (Márk 5:34).
Lehet, hogy ma csupán meggyőződésed és reménységed van. Úgy érzed, hogy semmid nincs, amit adhatnál; sebzett vagy, és Jézusnak csak a fájdalmadat tudod felajánlani.
Talán a múltad tartott vissza attól, hogy hozzá jöjj; tettél néhány lépést felé, de aztán megláttad az embereket körülötte. Veled ellentétben ők olyan összeszedettnek tűntek, mint akiknek rendben van az élete. Amikor megláttad őket, eltakarták előled Jézust, ezért meghátráltál. Ha ebből magadra ismersz, figyelj meg valami fontosat: az egyik a mindössze két ember közül, akit Jézus megdicsért a hite miatt, nem egy gazdag adományozó, egy hűséges követő vagy egy nagynevű tanító volt. Nem, ő egy 12 éve vérző, szégyennel terhelt, nincstelen kitaszított volt, aki belekapaszkodott abba a meggyőződésbe, hogy Jézus képes meggyógyítani, és a reménységbe, hogy meg is akarja gyógyítani.
Ez egyébként jó kiindulópont és a hitnek jó definíciója: meggyőződés, hogy Isten képes rá, és reménység, hogy meg is teszi!
