A dicsőítés áldozata
„Vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor…”
(Zsidók 13:15)
Ha úgy érzed, a körülmények börtönében vagy, olvasd el ezt: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” (ApCsel 16:25–26) A dicsőítés ajtókat nyit. A dicsőítés letöri a láncokat. Ha bármikor Istent dicsőíted a körülmények ellenére is, a mennyei erők segítségedre sietnek.
Azt mondod, néha nem érzed, hogy kedved lenne dicsőíteni Istent? Akkor hozd meg a dicsőítés áldozatát! A jó időkben bárki tudja dicsőíteni Istent, de az a dicsőítés számít igazán, amikor felül kell emelkedned érzéseiden, körülményeiden és mások véleményén. Jerikó ostromából megtanulhatjuk, hogy néha olyankor kell kiáltanunk Isten dicsőítését, amikor:
a) kőfalakkal állunk szemben;
b) amikor úgy tűnik, végeláthatatlan köröket rovunk;
c) amikor az ellenség gúnyolódik rajtunk;
d) amikor a racionális gondolkodás azt mondja, hogy így nem lehet háborút vívni;
e) amikor ehhez van legkevésbé kedved.
Ám ha mégis dicsőíted Istent, akkor felfedezed Nehémiás szavainak igazságát: „az Úr előtt való öröm erőt ad nektek” (Nehémiás 8:10 ÚF).
Ha a körülményektől várod az örömet, akkor lelki hullámvasúton fogsz élni. Ha viszont körülményeid közepette is az Úrra nézel, és dicsőíted őt kifogyhatatlan jóságáért, akkor mindig eljutsz a gyengeségtől az erőig!
