Hálás szív

Dávid azt mondta: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.” Hálás szívvel élni – ez egy életstílus kellene legyen. Tudod-e, hogy ez megmentheti az életedet? Amikor Jónás a cet gyomrába jutott, azt mondta Istennek: „én hálaéneket zengve áldozok neked” (Jónás 2:10). És amikor ezt tette, Isten parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Amikor feneketlen mélységbe jutsz, és a pokol elszabadul körülötted, akkor jött el annak az ideje, hogy felemeld a hangod, és dicsőítsd Istent! Semmi sem mutatja úgy a valódi bizalmat, mint ha hálát adsz Istennek a válság gyötrelmei között.

A hálás szív két dolgot tesz:

1) Építi a hitedet. Azért járunk hitben és nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7), mert tudjuk, hogy Isten a körülményektől függetlenül munkálkodik az érdekünkben. Dávid azt mondja: „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsoltárok 34:4). A magasztalás olyan, mint egy nagyítólencse; nagyobbá teszi Istent a problémádnál. Mi változik? A fókuszod. Ahelyett, hogy a problémánál időznél és elcsüggednél, a hited felszabadul, elkezdesz Istenre nézni, és nála keresed a megoldást. A hívő szív pedig hamarabb felismeri és elfogadja azokat a megoldásokat, mint a kétkedő.

2) Visszaadja az életet. Jézus, mielőtt Lázárt feltámasztotta a halálból, felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál” (János 11:41). Valami csodálatos történik akkor, amikor előre elkezdesz hálát adni Istennek azért, hogy megment téged, megóv téged és gondot visel rólad. A hited szárnyalni kezd, és önbizalmat nyersz ahhoz, hogy megparancsold életed halottnak hitt dolgainak, hogy keljenek életre.