Amikor viharban vagy
„A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott…”
(Máté 14:24)
Milyen a viharba került élet? Jeremiás tudna beszélni a toronymagas hullámokról vagy a szél erejéről. Belátta, hogy milyen gyorsan süllyed, ezért változtatott tekintete irányán. „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” (Jeremiás siralmai 3:21–24)
Amikor Jeremiás a hullámok helyett Istenre fordította tekintetét, akkor elkezdte az ígéretek sorozatát megénekelni:
1) „Az Úr állhatatos szeretete soha meg nem szűnik.”
2) „Irgalma nem fogy el.”
3) „Minden reggel megújul.”
4) „Nagy a te hűséged!”
5) „Az Úr az én osztályrészem.”
A vihar nem csitult ugyan, de Jeremiás csüggedése elmúlt. Pál azt írja: „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Efezus 5:19). Az énekek nagyszerű segítségek. Segítenek odafordítani tekintetedet őrá, aki jár a vízen és lecsendesíti a vihart.
„Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten,
Elhat a mélybe az egek fölé.
Irgalmad nem fogy a múló idővel,
Ki voltál, az maradsz mindörökké.
Hűséged végtelen, hűséged végtelen,
Mindennap új áldás árad reám.
Hiányom pótolod hatalmas kézzel.
Hűséged végtelen, Uram, hozzám!”
