Lásd meg Istent a helyzetedben!

Krízishelyzetben könnyen elveszítjük a perspektívát. Ez történt Jézus tanítványaival az emmausi úton. Jézus halála miatt lesújtottan „beszélgettek egymással mindarról, ami történt” (Lukács 24:14). Tűnődésük és kétségeik közepette feltűnt Jézus, és csatlakozott hozzájuk az útjukon. De ők képtelenek voltak felismerni, hogy ő az (ld. Lukács 24:15–16). Ha levesszük tekintetünket Jézusról, akkor kétségbe esünk, tehetetlennek érezzük magunkat.

Dr. Michael Youssef mondja: „Ha nagy krízisekkel kell szembenéznem… hajlamos vagyok arra, hogy olyan valakivé legyek, akinek a látása elhomályosul… az érzékelésem bezárul… a gondolkodásom egyoldalú… és gyakran még azt az embert is kirekesztem, aki segíteni tudna… éppen úgy, mint az a két tanítvány… Látásuk éppen afelé a személy felé homályosult el, aki velük sétált és velük beszélgetett. Akinek a halálát gyászolták, élt… de ők nem vették észre, mert nem a helyes dologra összpontosítottak.”

De minden megváltozott abban a pillanatban, amikor felismerték. „Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lukács 24:33–35)

Figyeld meg ezeket a szavakat: „még abban az órában”! A félelemből rögtön bátorság, a fájdalomból öröm és a kétségbeesésből reménység lett. Ez a húsvét története. Nem számít, hogy milyen rossz dolgok történnek, amikor tekinteted Jézusra szegezed, ő reménnyel fog megtölteni. Ezért írja Pál: „kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között” (Efezus 1:17–18).