Bátorság, amikor meghűl benned a vér

Benájá egyike volt Dávid király vitézeinek. Önéletrajzában ez olvasható: „A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett” (2Sámuel 23:20). Ezt nevezzük úgy, hogy „bátorság, amikor meghűl benned a vér”. A legnagyobb bátorság az, ha szembenézve a félelemmel bátorságot tanúsítunk.

Valaki így fogalmazta meg: „A bátorság olyan félelem, amely már elmondta az imáit.” Amikor biztosan tudod, hogy Isten szólt hozzád, akkor abban a pillanatban feltöltődsz hittel. Ettől kiegyenesedik a gerinced, megacélozódnak az izmaid. Ám aztán, amikor hittel elindulsz, szembetalálkozol a félelem oroszlánjaival.

„Mi van, ha mégsem fog működni? Mi van, ha kudarcot vallok? Mit fognak mondani az emberek?” Hirtelen rád támad a sok „Mi lesz, ha…?” Mark Twain mondta: „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelemmel szembeni ellenállás, a félelmen való uralkodás.” El kell döntened, hogy harcos leszel, vagy az aggodalom bajnoka. Középút nincs. Ha valamilyen válsághelyzetbe kerülsz, legyen az egészségügyi probléma, családi krízis vagy pénzügyi válság, akkor két választási lehetőséged van: vagy ráállsz Isten Igéjére és harcolsz, vagy megadod magad az aggodalomnak. Az örökkévalóságnak ezen az oldalán sosem fogjuk teljesen megérteni, miért történnek jó emberekkel rossz dolgok. Azt azonban tudjuk, hogy Isten jó – mindig jó! Amikor tehát rossz dolgok történnek, akkor vagy megadod magad a félelemnek s engeded, hogy az lerombolja a békességedet és jó közérzetedet, vagy harcossá válsz, felfegyverkezel Isten Igéjével és megküzdesz vele.

Amikor a félelem azzal fenyeget, hogy teljesen elborítja gondolataidat, állj fel, és mondd a zsoltárossal: „Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4)