Nincs hozzá hasonló!

A Biblia azt mondja Istenre, hogy világosság, a világosságra pedig, hogy szentség. „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (1János 1:5) Pál azt írja, hogy Isten „megközelíthetetlen világosságban lakik” (1Timóteus 6:16). A Szentírás így beszél Krisztusról: „szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített” (Zsidók 7:26).

Hogyan közeledhetünk egy ilyen Istenhez? Ahogy egy könyvvizsgálóhoz, amikor könyvelésünk nincs rendben? Vagy mint egy diktátorhoz, aki élet és halál felett dönt? Nem, Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). Íme a válasz! Úgy kell jönnöd Istenhez, mint egy szerető apához, aki arra vágyik, ami neked a legjobb, de közben a legmélyebb tisztelettel is kell lenned iránta. Ahogy egyre nő benned a hódolat Isten iránt, úgy tűnik el életedből minden félelem. Minél többet látunk Istenből, annál nagyobb a bátorságunk; ha csak keveset látunk belőle, akkor egészen elfogy minden bátorságunk. Egy kicsi isten, egy „jóistenke” nem tud segíteni, ha rákosak leszünk, ha családunkban gondok vannak, ha nem tudjuk fizetni a számláinkat. Az „egy szívességre kérnélek” Jézus lehet, hogy jól néz ki a műszerfaladra ragasztott képen, de semmit sem tud tenni félelmeid ellen. Óriási Istenre van szükséged, aki miközben egódat csökkenti, hitedet megnöveli és elmédet felpezsdíti.

Dávid azt írta: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé” (Zsoltárok 103:1–5).