Hogyan élhetjük át Isten kegyelmét?
„Kegyelem néktek és békesség Istentől…”
(1Korinthus 1:3)
Pál apostol több levele is ezzel a mondattal kezdődik: „Kegyelem néktek és békesség Istentől…” Azért fogalmaz így, mert nem tapasztalhatod meg Isten békéjét, amíg nem tudod, hogyan fogadd el kegyelmét, és hogyan járj a kegyelemben.
Három dolog van, amit meg kell értened a kegyelemmel kapcsolatban:
a) nem lehet kiérdemelni;
b) a kegyelem az, hogy Isten megteszi érted, amit te nem tudsz megtenni magadért;
c) addig nem tudod átélni, amíg nem hagysz fel azzal, hogy a magad erejéből küzdesz meg mindenért.
A Biblia azt mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” (Jakab 4:6). Azok az alázatosak, akik elismerik, hogy Isten segítsége nélkül képtelenek bármilyen sikert elérni, a kevélyek azonban igyekeznek mindig maguknak tulajdonítani az érdemet. Szeretik azt gondolni, hogy saját képességeiknek köszönhetik, hogy elértek valamit, ezért nehezükre esik Isten kegyelmét kérni, és még nehezebb számukra el is fogadni azt.
Péter azt írja: „növekedjetek a kegyelemben” (2Péter 3:18). Úgy tanulunk meg bízni Istenben, hogy bízunk benne. Úgy tudunk növekedni a kegyelemben, ha „szaván fogjuk” Istent, ha számítunk szerető gondviselésére mindennap, és közbelépésére, amikor a helyzet nehéz vagy egyenesen lehetetlen számunkra. Nincs olyan nap, amikor ne lenne szükségünk Isten kegyelmére. Ha hajlandó vagy elismerni ezt, és hittel el is fogadod, akkor kifogyhatatlan forrására lelsz. „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (János 1:16)
