Isten nem megy el

Marybeth Whalen írja: „A kétéves lányom új kifejezést tanult, ami szívfacsaróan hangzik… Akár a férjemmel indulok valahova… akár lefektetni akarom… újra meg újra azt hallom: »Mami, ne hagyj itt!« Mind ismerjük ezt az érzést… Gedeon ugyanezzel a problémával küzdött. »Isten valóban erre kért? Méltó vagyok erre? Alkalmas vagyok erre?« Küzdelmeink közepette felnézünk Istenre, és azt mondjuk: »Ne hagyj itt, amíg ezt meg nem oldom!« Ismerjük azt az erőt, amit egyedül ő tud adni, ezért kapcsolatban akarunk maradni vele. Mégis, amikor teendőink után loholunk, hajlamosak vagyunk azzal vádolni, hogy elhagyott minket, pedig éppen fordítva történt.”

A jó hír az, hogy még ha mi nem is tartjuk magunkat az egyezséghez, „ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja” (2Timóteus 2:13). Gedeon ezt kérte Istentől: „Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom ajándékomat, és eléd nem teszem. Ő így felelt: Itt maradok, amíg visszatérsz!” (Bírák 6:18). Ezután Gedeon fényes győzelmet aratott, de történetének mélyebb tanulsága az, hogy hozzánk hasonlóan tudta: egyedül nem érheti el. Isten azt mondta Józsuénak: „Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Nem hagylak magadra téged, és nem hagylak el.” (Józsué 1:5).

Miközben végigrohansz a napodon, és a fejed tele van mindenféle kötelezettséggel, Isten csendben várakozik a háttérben. A zsoltáros azt mondta: „Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége… ő meg is tart hűségesen mindenkor” (Zsoltárok 146:5–6). Milyen nagyszerű, hogy olyan Istenünk van, aki megvár, aki velünk jár, aki átsegít dolgokon és mindig hűséges marad!