„Amit én hiszek”

Hadd meséljek el egy történetet! Éppen megérkeztem egy konferenciára egy nyolcórás repülőút után. Mivel a hotelszobám még nem volt készen, kerestem egy árnyékos helyet a medence körül, hogy megpihenjek. Mint kiderült, a közelemben ücsörgő üzletasszony is várakozott, csak ő egy másik konferenciára érkezett. Beszédbe elegyedtünk, és amint felfedezte, hogy keresztény író és szolgáló vagyok, mesélni kezdett az Istennel való kapcsolatáról.

Néhány perc után nyilvánvaló lett számomra, hogy nem ismeri Istent. Határozottan állított olyan tényeket, melyeket elhitt Istenről, de ezek közül elég kevés egyezett azzal, amit a Biblia kijelent Róla. Miközben folytatta határozott meggyőződéseiről alkotott monológját, kértem a Szent Szellemtől bölcsességet, és Ő megmutatta, hogy mit mondjak.

Amikor a nő befejezte a mondanivalóját, ezt kérdeztem tőle: „Látja ott azt a férfit a medence másik oldalán?”

„Persze!” – válaszolta.

„Engedje meg, hogy meséljek róla” – mondtam. „Szigorú vegán étrenden él – semmi állati eredetűt nem eszik, még mézet sem. Az álma, hogy bekerüljön az Egyesült Államok olimpiai úszócsapatába. Napi három órát edz és gyakorol. Hobbija a tenisz, az ejtőernyőzés és a festés. A jakuzziban ücsörgő nő a felesége, aki tíz évvel fiatalabb nála.”

Az üzletasszony érdeklődéssel figyelte, amit mondtam, de ugyanakkor kissé furcsállta, hogy miért váltottam témát ilyen hirtelen. Éppen az előbb öntötte ki a szívét nekem Istennel kapcsolatos gondolatairól, és én cserébe a medence másik oldalán ücsörgő férfiról beszélek neki. Kíváncsisága felülkerekedett, és ezt kérdezte: „Ő is ugyanarra a konferenciára jött, amelyikre maga?”

„Nem, hölgyem.”

„Hát akkor honnan ismeri?” – tette fel a kérdést még nagyobb kíváncsisággal.

„Soha nem találkoztam még vele.”

Zavartan és aggódva tette fel a kérdést, hogy akkor honnan tudok ennyit arról az illetőről. Csak tippelek, de a tekintetéből ítélve szerintem azt gondolta, hogy titkos ügynök vagy detektív lehetek, vagy csak kíváncsiságból kémkedtem mások után. Szemmel láthatóan felcsigáztam.

Egy kis hatásszünet után így válaszoltam: „Én ezt hiszem róla.”

A hölgy döbbent csendben nézett rám.

„Maga az előbb olyan magabiztosan beszélt nekem Istenről alkotott meggyőződéseiről, amiben ön hisz. Pedig szinte semmi sem igaz abból, amit Istenről mondott. Azért tudom, mert én ismerem Őt.”

Felé fordultam, a szemébe néztem, és így folytattam: „Amit én tettem előbb azzal a férfival, akivel még életemben nem találkoztam, az épp olyan, mint amit maga csinált Istennel. Elmondtam magának, hogy mit hiszek arról az emberről ott a medence másik oldalán, és valószínűleg még meggyőzőnek is tűntem. De nagy az esély arra, hogy semmi sem igaz abból, amit mondtam, mivel sosem szántam még időt arra, hogy őt megismerjem.”

A nő kissé megrendülten hallgatta szavaimat.

„Isten nekünk adta a Biblia oldalain rögzített szavait, amelyek felfedik, hogy ki is Ő valójában. Még a Szellemét is elküldte, hogy kinyilatkoztassa nekünk Jézust, aki pedig bemutatja nekünk a mindenható Istent, hiszen Ő a testben megnyilvánuló Isten.”

Kis szünetet tartottam, és ezt kérdeztem: „Lehetséges, hogy egy képzeletbeli Istent hozott létre az elméjében, egy olyat, aki valójában nem is létezik?”

Sajnos úgy tűnt, hogy még nem kész szembenézni azzal, hogy nem igazán ismeri Istent, vagy egyszerűen csak félt megismerni Őt igazából. Váltottunk még néhány mondatot, aztán elváltak útjaink.

Lehet, hogy mosolyogva olvasod ezt a történetet, és közben azt gondolod: „Én ismerem Istent, gyülekezetbe járok és olvasom a Bibliát.” Mielőtt azonban bármelyikünk is túlságosan kényelmesen belehelyezkedne ebbe a gondolatba, emlékezzünk a farizeusok állapotára! Szorgalmasan jártak gyülekezetbe, rendszeresen imádkoztak és böjtöltek, és emlékezetből tudták idézni a Biblia első öt könyvét. (Az én memóriám meg sem közelíti ezt a kapacitást!) Ennek ellenére képtelenek voltak felismerni Jézust, aki testben megnyilvánuló Istenként állt előttük.

Legyen hát bennünk kellő alázat és nyitottság megismerni Isten valódi jellemét! Így a félelem alól is egyre jobban felszabadulunk majd. De hogyan lehet Őt igazán megismerni? A holnapi üzenet erről fog szólni.