Végre szabad lehetsz!
Ha elhatároztad, hogy végre elengeded a keserűséget, tedd ezt a három dolgot:
1. Válaszd a megbocsátást! Ne feledd, a megbocsátás nem érzelmeken alapul. Ne várd, míg úgy érzed, kedved van hozzá; határozd el még ma, hogy elengeded a sérelmet! Ha ezt teszed, Isten Lelke megnyugtatja érzéseidet, és segít leküzdeni bosszúvágyadat. Jézus azt mondta: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Máté 5:7). Isten arra hív, hogy betétet tegyél „irgalmasság számládra”, hogy legyen majd miből felvenned, amikor neked lesz rá szükséged.
2. Imádkozz érte! Abban a pillanatban, amikor érzed a neheztelést, fordulj Istenhez, és ő erőt fog adni, hogy szeretettel cselekedj ahelyett, hogy indulattal reagálnál. Ha elkötelezed magad arra, hogy így élj, ő megígéri, hogy erőt ad ahhoz, hogy nehéz helyzetben is nyugodt maradj. „Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján” (Zsoltárok 94:12–13 Károli).
3. Gondolkodj a Szentírás szerint! Keress ki minden olyan igeverset, amit a megbocsátásról találsz, és elmélkedj rajtuk. Ne feledd, minden alkalommal, amikor a helyes dolgot választod, a régi énedből meghal egy kis darab, és az új éned fejlődik. Így készít fel Isten nagyobb áldásokra. De olyan helyzetben kell lenned, hogy fogadni tudd azokat. Ezért már most határozd el, hogy bár fájdalom ért, nem fogsz keserűvé válni.
A MEGBOCSÁTÁS ÁLDÁST ÉS SZABADSÁGOT HOZ
Ha legyőzöd a keserűséget, azzal Isten áldását közvetíted mások felé. „…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32). Ez felszabadít arra, hogy jó kapcsolatod lehessen Istennel, önmagaddal és másokkal. A kegyelem, mely betölti a keserűség helyét, segít, hogy gyakorlati módokat találj arra, hogy jóságos, irgalmas, kedves legyél az iránt, aki fájdalmat okozott.
A legnagyobb hatalom, amellyel a nekünk ártók felett rendelkezünk, a megbocsátás ereje. Ezzel ugyanakkor magunkat is felszabadítjuk attól a tehertől, hogy mi vagyunk a „sértett fél”. A megbocsátás tehát nemcsak a másikat szabadítja fel, hanem minket is! Ez az igazi szabadsághoz vezető út!
Nos, a megbocsátás nem mindig jelent felejtést. Bár megbocsátunk valakinek, még sokáig megmaradhat annak emléke, amit velünk tett. Lehet, hogy érzelmi sérülés nyomát viseljük, de lehet, hogy fizikailag is sebhely marad utána. A megbocsátás azt változtatja meg, hogyan emlékezünk. A megbocsátás az átkot áldássá változtatja. Amikor megbocsátunk szüleinknek a válásukért, gyermekeinknek a szeretetlenségükért, barátainknak azért, hogy nehéz időkben hűtlenek lettek, a lelkigondozónknak a rossz tanácsért, vagy a főnökünknek azért, hogy igazságtalanul bánik velünk, többé nem kell olyan események áldozatainak tekintenünk magunkat, melyek fölött nincs befolyásunk. A megbocsátás lehetővé teszi, hogy újra kezünkbe vegyük az irányítást, és ne engedjük, hogy a történtek megkeserítsenek, lekorlátozzanak vagy elpusztítsanak.
