Amikor úgy érzed, nincs hozzá erőd
TEDD MEG A MAGAD RÉSZÉT!
Még mindig fáj
Íme, négy dolog, amit tudnod kell a megbocsátásról:
1. A megbocsátás nem hozza helyre a veled történteket; a megbocsátás azt jelenti, hogy elhatároztad, nem engeded, hogy az a dolog irányítsa életedet. Ha megbocsátasz és igyekszel helyreállítani a kapcsolatot, saját lelki nyugalmadat szerzed vissza. Attól, hogy a másik fél nem hajlandó elismerni, ami történt, vagy azt, hogy az rossz volt, attól még meg lehet, sőt, meg kell bocsátani a vétket. A megbocsátás nem a másik emberen múlik, hanem rajtad.
2. A megbocsátás igenis számít, akkor is, ha az elkövető nem ismeri el bűnösségét. Ha arra vársz, hogy a másik elismerje: rosszat tett, azzal a jövődet egy másik ember kezébe helyezed. A megbocsátás elsősorban és legfőképpen a saját javadat szolgálja, nem a másik javát. A megbocsátással elengeded a sérelmet és a fájdalmat, és tovább tudsz lépni.
3. A te megbocsátásra való készséged arra indíthatja a másik felet, hogy bocsánatot kérjen. Talán a másik személy úgy érzi, nem érdemel bocsánatot. Vagy talán tudja, hogy rosszat tett, de nincs bátorsága előállni és bocsánatot kérni. Ha te megteszed az első lépést, azzal ajtót nyitsz neki, és engeded, hogy elinduljon feléd, kegyelmet és megértést találjon.
4. Könnyebb megbocsátani, ha elfogadod, hogy mindannyiunknak szüksége van bocsánatra.
Ha egyszer megérted Isten irántad tanúsított kegyelmének nagyságát, könnyebb lesz kegyelmet gyakorolnod mások felé.
Ne vedd magadra az áldozat szerepet, fogadd el Isten vigasztalását!
A megbocsátás nem mindig jelenti azt, hogy a kapcsolat ugyanolyan marad. Idő kell ahhoz, hogy a bizalom újjáépüljön, és megbizonyosodjunk arról, hogy a másikban valóban őszinte a megbánás. Sőt, ha a vétek valamilyen bántalmazás, valami olyan, ami veszélyeztet téged, akkor bocsáss meg, de tarts biztonságos távolságot!
Sebeket hordozó testvérem, túl tudod élni ezt a fájdalmas tapasztalatot, és eljön majd az idő, amikor te is győzelmi éneket énekelhetsz. Isten kegyelméből meg tudsz tanulni a jelenben élni és elengedni a múltat. Hogyan? Ha időt töltesz Isten jelenlétében, és engeded, hogy szeretete megérintse benned a fájdalmas helyeket. Add át minden titkodat Istennek – és hagyd is nála őket! Ő el tudja venni a gyötrelmet az emlékekből, mint ahogy egy rovarcsípés után kiszívjuk a sebből a mérget – és ezzel megkezdődik a gyógyulás.
Jób, aki elveszítette egészségét, gazdagságát és családját, megérhette ezeknek a szavaknak a beteljesedését: „Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre” (Jób 11:16). Rajta, állj bele Isten kegyelmének folyamába, és engedd el! Engedd, hogy az ár elsodorja! Igen, éjszaka volt, de most már nappal van. Engedd, hogy Isten karjába vegyen, ahol biztonságban tudhatod magad. Ott engedheted, hogy a múlt lehulljon rólad, mint egy régi ruha. Talán még emlékszel rá, de többé nem kell viselned. Akkor majd „bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel. Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl…” (Jób 11:18–19). Nincs többé fel-alá járkálás a szobában éjszaka, nincs többé rossz álom, nincs többé a holnaptól való félelem. A szégyent letaszították a trónról, és a kegyelem foglalta el a helyét. Kelj fel Krisztus nevében, vedd kezedbe a hatalmat minden a múlthoz láncoló emlék fölött. Engedd, hogy Isten meggyógyítsa sebeidet, letörje láncaidat és megszabadítson.
