Isten apai szíve
A KÉT TESTVÉR TÖRTÉNETE
Az apának két fia volt, az egyik lázadó, a másik vallásos. De ő mindkettőt szerette. Mivel ők a gyermekei voltak, nem volt hajlandó lemondani róluk. Amíg a fiatalabb fiú a bűnben fetrengett, az idősebb testvér otthon az önigazultságában tobzódott. Az egyik a test bűneiben volt vétkes (melyek nyilvánvalók), míg a másik a lélek bűneiben (melyek nem annyira láthatók).
A fiatalabbik fiú csak akkor döbbent rá, amikor mindent elveszített, hogy az apának való engedelmességben van a lehető legbiztonságosabb és minden szükségét kielégítő helyen. Az idősebb testvér pedig csak amikor felfedezte, mi a különbség a szabályok betartása és a kapcsolat között, akkor értette meg, mit jelentenek az apa szavai: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” (Lukács 15:31).
Az egyik azért élt nyomorúságosan, mert a szabályok betartására törekedett, a másik azért, mert ahol csak lehetett, áthágta a szabályokat. (Te melyik vagy?) Az volt a gond, hogy egyik fiú sem ismerte igazán az apa szívét, mert csak magukkal foglalkoztak. Ez azonban megváltozott, amikor felfedezték, hogy az apa hibáik ellenére is szereti őket, és azt tervezi, hogy megáldja őket.
Értsd meg: lehet, hogy olvasod a Bibliát, templomba jársz, betartasz minden szabályt – mégsem ismered igazán Isten hűségét, szeretetét, és életedre vonatkozó tervét. Amíg nem ismered igazán Istent, addig nincs horgonyod az életben; ide-oda fognak sodorni a körülmények, az érzelmek és a kísértések. De ha megtudod Kié vagy, elkezded azt is megérteni, ki vagy, mire rendeltettél, és hol a helyed.
AZ APA SZÍVE
Isten feltétel nélküli szeretete azt jelenti, hogy ő akkor is szeret, ha mi elszúrjuk a dolgokat! Hát nem örülsz ennek? Ő folyton vár ránk, ahogy az apa várt a tékozló fiú hazatérésére. Nagyon fontos, hogy ragaszkodjunk ehhez az igazsághoz: Isten soha nem hagy fel azzal, hogy szeressen minket, még akkor sem, ha elszomorítja, amit teszünk. Miért olyan fontos ez? Mert Isten szeretete az a mágnes, ami mindig visszavonz hozzá.
Amikor a fiú hazatért – tönkrementen, elbukottan és undorító állapotban – azt olvassuk róla a Bibliában: „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20). Abban a kultúrkörben az apák nem szaladgáltak. Egy büszke családatya soha nem emelte volna fel a köntösét, hogy csupasz lábszára látszódjon! Soha nem rohant volna! Jézus ezzel azt akarta megértetni: abban a pillanatban, amikor megfordulsz, hogy visszatérj Istenhez, ő kitárt karokkal eléd fog futni, megbocsátja bűneidet, és visszaállít jogos helyedre családjában. Jöjj hát hozzá még ma!
