Isten ölelésében

Ölelés. Egy gesztus, amely akkor is elmond mindent, ha a szavak üresen csengenek. Egy ölelés megnyugtat, mikor körülöttünk az élet viharai hevesen tombolnak. Biztonságérzetet ad, menedéket egy olyan világban, ahol úgy érezzük, mindig erősnek kell lennünk. Egy ölelésben felengedünk és megpihenhetünk.

Az ölelés gyógyír. Képes csökkenteni a vérnyomást és a stresszhormonok szintjét, így védheti a szív egészségét is.³⁴ Szeretteink ölelésének hatására az alábbi hormonok mind felszabadulnak a szervezetünkben:³⁵

• Oxitocin, a szeretet hormonja, más néven: „öleléshormon”. Fokozza a bizalom érzését, hatására oldódik bennünk a feszültség, és erősödik az immunrendszerünk.
• Endorfin, a boldogság hormonja. Stresszoldó, fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatással bír.
• Dopamin, a jutalom hormonja. Hozzájárul a jó közérzethez, motivációt ad.
• Szerotonin, a nyugalom hormonja. Nyugodt alvást biztosít, csökkenti a szorongást.

Nos, ha már egy emberi ölelésnek is ilyen hatása van, gondolj bele, milyen az, ha maga Isten ölel át!

Tudtad, hogy Isten ölelésében élsz? Dávid a 139. zsoltárban így kiált fel, amikor ezt felismeri: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni” (5–6. vers). Így folytatja: „Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (8–10. vers).

Isten öleléséből nem eshetsz ki. Nem kerülhetsz olyan élethelyzetbe, ahol Ő ne lenne ott veled. Nem lehet olyan zűrzavar körülötted – vagy akár benned –, amelyben Ő ne tudna menedék lenni a számodra.

Csak tekints fel az égre, és ismerd fel, hogy végtelenül szeretve vagy!

Isten karjai tartanak, az Ő ölelésében élsz.

Az Úr nem hagy el, ezt üzeni az ég is. A kéklő ég elterül feletted, akármerre jársz; a föld bármelyik pontjára sodorna is az élet, hegytetőre érve vagy lent, a völgyben, az égbolt mindig ugyanúgy elkísér. Ilyen rendületlenül fognak körül Isten karjai is. Mitől félnél? Miért nyugtalankodnál? Hogyan is adhatnád meg magad az aggodalomnak? Miért cipelnéd tovább azokat a terheket, amelyek nyitva tartják éjjelente a szemed?

Nem vagy egyedül a gondjaiddal.

Nem vagy egyedül a fájdalmaddal.

Nem vagy egyedül mindazzal, amin most keresztülmész.

Jézus, az Isten Fia emberré lett érted. Magára vette a sorsodat. Hordozta a gondjaidat, a kudarcaidat, a bűneidet. Érezte a fájdalmadat. Saját testében élte át a te testi-lelki betegségeid kínjait. Hogy megszabadítson, meggyógyítson, és hogy többé soha ne légy egyedül életed küzdelmeiben.

A kereszten, a legsebezhetőbb állapotban, vérző sebekkel borítva tárta szét karjait a Megváltó, hogy átölelje az egész világot. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

Ez az ölelés még mindig tart. Aki felismeri, megpihenhet benne.

Ha felismered, megpihenhetsz benne.