Természetes nyugtató
Hallgattál már nyári estéken tücsökciripelést? És reggelente madáréneket? Figyelted már a zúgó szél táncát a fák levelei között? Tartottad már arcodat mosolyogva a nap felé, hadd simogassa sugaraival? Nézted már a madarak röptét az égen? Ámuldoztál már csillagos égbolt alatt állva? Megpihent már tekinteted a horizonton? Ezekben a pillanatokban valószínűleg te is azt érezted, amit én szoktam: békét, rohanó mindennapjaink közepette egy lélegzetnyi nyugalmat.
A teremtett világ lenyűgöző, lelkünkre gyakorolt hatása pedig egészen különleges: megnyugtat. A Teremtő ajándéka ez számunkra: „természetes nyugtató”. Különösen ajánlott azoknak, akik szorongva, túlhajszoltan, fásultan és idegesen élik napjaikat. Magadra ismertél? Kezdd azzal, hogy sétálsz egyet egy parkban, de akár már az segíthet, ha kinyitod az ablakot vagy kilépsz a szabadba, és felnézel az égre. Ha zaklatott a lelked, csak állj meg egy kicsit, és figyelj!
A természet nem siet, nem kapkod. A virágok a maguk ütemében bontanak szirmokat, minden növény fokozatosan növekszik. A csírázásnak induló magtól kezdve az égen gomolygó felhőkig a természetben mindenhol egyfajta rend és harmónia uralkodik. Szinte még az idő is lelassulni látszik, amikor a szabadban vagyunk. Kutatások bizonyítják, hogy már húsz perc természetben eltöltött idő is elég ahhoz, hogy a vérben lévő stresszhormon, a kortizol szintje számottevően csökkenjen.5 Természetes stresszoldó ez – szó szerint!
A természetben töltött idő jótékony hatásait6 nem lehet elégszer hangsúlyozni:
- nyugtatja az idegeket,
- erősíti az immunrendszert,
- javítja a koncentrációs képességet,
- serkenti a daganatos megbetegedések ellen küzdő sejtek aktivitását,
- és hálára fakaszt!
A modern ember mégis reggeltől estig négy fal közé zárkózik, a teremtett világ szépségei helyett emberkéz alkotta mesterséges szerkezetekkel veszi körül magát, a napfényt kékfényre cseréli, a „természetpirulát" pedig kávéra, esetenként nyugtatókra is. Milyen szomorú, hogy ennyire eltávolodtunk a természettől, és egyúttal Istentől is.
Hiszen a teremtett világ a Teremtő ujjlenyomatát hordozza magán! A virágok gondosan kidolgozott szirmaitól kezdve a naplementék színkavalkádjáig minden Őróla mesél. Akkor fog maradandó békével eltölteni a természetjárás, ha meglátod közben Őt, aki mindezt megalkotta. Milyen kreatív, bölcs, precíz, szépérzékkel rendelkező Művész az Isten! Gyönyörködni lehet alkotásain át az Ő személyében. Különösen, ha tudod: Ő nemcsak Alkotó, hanem szerető Atya is. Dicsőítés ez is, amikor minden érzékszerveddel magadba szívod a teremtett világ szépségét, és szavak nélküli hódolattal, csodálattal tekintesz fel a mindenség Teremtőjére.
Dávid, aki – a juhokat őrizve, majd a pusztában bujdosva – rengeteg időt töltött a szabad ég alatt, felismerte ezt, és így imádkozott: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsoltárok 8:4–5). Mély hála és béke önthet el téged is, ha rácsodálkozol:
az az Isten, aki felügyeli a bolygók mozgását és az égen tart minden csillagot, a te életed pályáját is figyeli, és téged is megtart!
