ISTEN JELLEMÉRE TÁMASZKODNI

Az ellenség megpróbál elvonni minket az Istenbe vetett bizalomtól, és ennek egyik módja, hogy elferdíti az Ő jelleméről alkotott képünket. Ezt tette a kertben is Évával, amikor megkérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se ehettek?” (1Mózes 3:1). Elferdítette Isten parancsát, hogy megtámadhassa és eltorzíthassa a jelleméről alkotott képét.

Isten azt mondta: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz” (1Mózes 2:16–17).

Lényegében a kígyó azt mondta Évának: „Isten minden jót visszatart tőled.” Pedig Isten ezt hangsúlyozta: „Szabadon ehetsz, de...” Isten odaadta az emberiségnek az egész kertet, hogy élvezzék, és egyenek minden gyümölcsből, egy kivételével.

A kígyó eltorzította az asszony Istenről alkotott képét, amikor voltaképpen ezt mondta: „Isten nem igazán törődik veled. Milyen jó dolgot tart vissza tőled? Biztosan nem szeret úgy, ahogy gondoltad. Ő biztosan nem jó Isten.” Megtévesztette a nőt, aki elhitte a hazugságot Isten jelleméről. Azután megjelent benne a vágy a bűn után, mert Isten szava már nem élet volt számára, hanem törvény.

Az ellenség ma is így cselekszik. Elferdíti az Atya Isten jellemét a gyermekei szemében. Mindnyájunk felett voltak tekintélyek, apák, tanárok, főnökök vagy kormányzók, akik önzők és szeretetlenek voltak. Mivel ők a hatalmat testesítik meg, könnyű a természetüket Isten jellemére vetíteni, aki a legfőbb hatalom.

Ha tudod, hogy Isten soha nem tenne semmit azért, hogy bántson vagy tönkretegyen téged, és bármit tesz vagy nem tesz az életedben, az a te legfőbb érdeked, akkor szabadon odaadod magad Neki. Örömmel leteszed az életedet a Mesterért.

Ha teljesen odaadtad magad Jézusért, és rábíztad magad az Ő gondoskodására, akkor nem sértődhetsz meg, mert nem önmagadé vagy. Azok sérülnek meg és csalódnak, akik azért jöttek Jézushoz, amit adhat nekik, nem azért, mert Ő az, Aki.

Ha ilyen a hozzáállásunk, akkor könnyen csalódunk. Az énközpontúság rövidlátókká tesz minket. A körülményeket nem a hit szemével látjuk. Amikor az életünk igazán elmerül Jézusban, akkor ismerjük meg jellemét, és osztozunk örömében. Nem rendülhetünk meg és nem szenvedhetünk hajótörést.

Könnyű megsértődni, amikor a természetes környezetünk vagy körülményeink szerint ítélünk. Olyankor nem a Lélek szemeivel látunk. Isten gyakran nem úgy vagy nem akkor válaszol nekem, amikor azt érzem, hogy abszolút szükséges. De ha visszanézek minden esetre, megértem és látom a bölcsességét.

Vannak esetek, amikor a gyermekeink nem értik a nevelési módszereinket vagy nem látják mögöttük a logikát. Az idősebb gyerekeknek megpróbáljuk elmagyarázni, hogy hasznuk legyen a bölcsességből. Időnként talán nem értik meg vagy nem értenek egyet az éretlenség miatt, de később, az életük során majd igen. Vagy talán az a cél, hogy kipróbáljuk az engedelmességüket, szeretetüket és érettségüket. Ugyanígy van ez a mi mennyei Atyánkkal is. Ezekben a helyzetekben a hit azt mondja: „Bízom benned akkor is, ha nem értem.”

Akkor vagyunk meggyökerezve és akkor vetettünk alapot, ha hordozzuk ezt az erős szeretetet és bizalmat Istenben. Nincs olyan vihar, legyen az bármilyen erős, ami el tudna mozdítani minket. Ez nem az erős akaratból vagy személyiségből származik. Ez egy kegyelmi ajándék mindazoknak, akik bizalmukat Istenbe vetik és nem önmagukba. De ahhoz, hogy teljesen Rá hagyatkozz, ismerned kell Őt, aki kezében tartja az életedet.

Az élet megpróbáltatásai leleplezik azt, ami a szívedben van – akár Istennel, akár emberekkel szembeni a sértődés. Ettől vagy keserű leszel Istennel és a társaiddal szemben, vagy erősebb. Ha átmész a próbán, akkor a gyökereid mélyebbre nyúlnak majd, és szilárdabbá tesznek téged. Ám ha elbuksz, akkor megsértődsz és megkeseredsz.