ÉN? MEGSÉRTŐDVE?
„Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek...” (Lukács 17:1)
A sértés olyan érzés, mintha árulás lenne. És minél közelebbi a kapcsolat, annál mélyebb a sérülés. A legnagyobb gyűlöletet olyan emberek között találod, akik valamikor közel álltak egymáshoz.
Ügyvédek állítják, hogy a leginkább elmérgesedett esetek a válóperek. Az otthon, amelynek menedékként kellene szolgálnia, hogy a védelem, a gondoskodás és a növekedés helye legyen, ahol megtanulunk szeretetet adni és kapni, gyakran a fájdalmunk gyökere.
Csak azok bánthatnak meg, akik fontosak a számodra. Tőlük többet vársz – végül is nekik többet adtál önmagadból. Minél több az elvárás, annál nagyobb a csalódás.
Társadalmunkat az önzés uralja. Az emberek manapság önmagukkal törődnek, semmibe véve és megbántva a körülöttük lévőket. Ám ez nem kellene, hogy meglepjen minket. A Biblia nagyon világosan leírja, hogy az emberek az utolsó időkben magukat szeretők lesznek (ld. 2Timóteus 3:2). A nem hívőktől számítunk is rá, de Pál nem a gyülekezeten kívüliekre utalt. Azokról beszélt, akik azon belül vannak. Sokan sérültek és keseredettek. Meg vannak sértve, csak sajnos nem fogják fel, hogy a Sátán csapdájába estek.
A mi hibánk ez? Jézus világosan megmondta, hogy lehetetlen úgy élni ebben a világban, hogy ne adódjon alkalmunk a megbotránkozásra. Mégis a legtöbb hívő megdöbben, megzavarodik és elcsodálkozik, amikor ez megtörténik. Azt hisszük, csak velünk fordulhat elő.
A reakciónk kiszolgáltat minket a keserűség gyökerének. Ezért fel kell készülnünk és fel kell fegyverkeznünk a sértődéssel szemben, mert a válaszunk határozza meg a jövőnket.
