A MEGTÉVESZTŐ CSAPDA
A Lukács 17:1-ben szereplő „botránkozás” szó a görög „szkandalon” kifejezésből származik. Ez a szó eredetileg a csapdának azt a részét jelentette, amelyhez a csalit erősítették. Így tehát a kifejezés azt jelenti, hogy csapdát helyeznek valakinek az útjába.1 Az Újszövetségben gyakran arra utal, amikor az ellenség kelepcébe csal. A megbotránkoztatás az ördög fegyvere, amellyel fogságba ejti az embereket. Pál ezt az utasítást adta az ifjú Timóteusnak:
„De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2Timóteus 2:24–26)
Azok, akik viszálykodnak, ellenszegülnek és csapdába esnek, az ördög akaratának a foglyai. Ennél még ijesztőbb az, hogy nincsenek tudatában annak, hogy foglyok! Mint a tékozló fiúnak, nekik is magukba kell szállniuk, rá kell ébredniük a valódi állapotukra. Amikor egy ember megtévesztés áldozata, azt hiszi, hogy igaza van, miközben nincs.
A sértődött embereket két fő kategóriába sorolhatjuk:
- azok, akikkel igazságtalanul bántak;
- azok, akik azt hiszik, hogy igazságtalanul bántak velük.
A második kategóriában lévő emberek teljes szívükből hiszik, hogy rosszat tettek velük. Következtetéseiket gyakran pontatlan információk alapján vonják le. Vagy ha az pontos is, a következtetésük hibás. Mindkét esetben meg vannak bántódva, és az értelmük elsötétült. Feltételezés, látszat és hallomás alapján ítélnek.
A SZÍV IGAZI ÁLLAPOTA
Az ellenség egyik módszere, amivel sértődésben tartja az embert az, hogy rejtegeti a sértődést és büszkeséggel álcázza. Ez pedig megakadályozza, hogy bevallja az igazi állapotát.
Egyszer nagyon megbántottak. Az emberek azt mondták: „Nem hiszem el, hogy ezt tették veled. Nem fáj?” Én gyorsan így feleltem: „Nem, jól vagyok. Nem fáj.”
Tudtam, hogy helytelen sértődöttnek lenni, úgyhogy letagadtam és elfojtottam. Meggyőztem magam, hogy nem vagyok az, pedig a valóságban az voltam. A büszkeség álcázta a szívem igazi állapotát.
A büszkeség megakadályozza, hogy igazságban járj. Eltorzítja a látásodat. Soha nem fogsz változni, ha azt gondolod, hogy minden rendben van. A büszkeség megkeményíti a szívedet, és elhomályosítja az értelmedet. Visszatart a szíved megváltozásától – a megtéréstől –, ami szabaddá tenne téged (ld. 2Timóteus 2:24–26).
A büszkeségtől áldozatnak látod magad. A hozzáállásod ilyen lesz: „Rosszul bántak velem és rosszul ítéltek meg, ez igazolja a viselkedésemet.” Mivel azt hiszed, hogy ártatlan vagy és hamisan vádolnak, visszatartod a megbocsátást. Bár a szíved igazi állapota rejtve van előtted, nincs rejtve Isten elől. Csak azért, mert rosszul bántak veled, nincs engedélyed arra, hogy ragaszkodj a sértődéshez. Két rosszból nem lesz egy jó!
[1] W. E. Vine, Merrill Unger és William White Jr., An Expository Dictionary of Biblical Words (Nashville, TN: Thomas Nelson, 1984), szó: „offence, offend” (sértés, sértődés), innentől: Vine’s Expository Dictionary. (Bibliai szavak magyarázó szótára)
