BOCSÁNATKÉRÉS ATTÓL, AKI MEGSÉRÜLT
„Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja.”
(Róma 14:19)
Ez az ige rámutat arra, hogyan kell megközelíteni azt, akit megbántottunk. Frusztrált hozzáállással közeledve nem a békét segítjük elő, csak súlyosbítjuk az állapotát annak, akinek fájdalma van. Büszkeségünk árán is a békére kell törekednünk alázatos hozzáállással. Ez az igazi kibéküléshez vezető egyetlen út.
Voltak olyan esetek, amikor odamentem emberekhez, akiket megbántottam, vagy akik haragudtak rám, és ők durva dolgokat mondtak nekem. Azt mondták, önző voltam, tapintatlan, büszke, goromba, durva és más egyéb. A természetes válaszom az lett volna: „Nem, nem vagyok. Csak nem értesz meg engem.” De amikor megvédem magam, az csak további olaj a sértődöttség tüzére. Ez nem békességre törekvés. Ha kiállunk magunkért és „a jogainkért”, az soha nem hozza el az igazi békét.
Inkább megtanultam hallgatni és csukva tartani a számat, amíg elmondják, amit el kell mondaniuk. Ha nem értek egyet, tudtukra adom, hogy tiszteletben tartom, amit mondtak, és megvizsgálom a hozzáállásomat és a szándékaimat. Azután elmondom, hogy sajnálom, hogy megbántottam őket.
Máskor pontosan értékelnek engem. Ilyenkor bevallom: „Igazad van. Bocsánatot kérek.” Megint csak egyszerűen arról van szó, hogy önmagunk megalázásával elősegítjük a kibékülést. Talán ezért mondta Jézus a következő versekben: „Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! Bizony mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillérig” (Máté 5:25–26).
A büszkeség védekezik. Az alázatosság beleegyezik, és azt mondja: „Igazad van. Így tettem. Kérlek, bocsáss meg!”
„A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.” (Jakab 3:17)
Az isteni bölcsesség kész arra, hogy engedjen, és nem keménynyakú vagy konok a személyes konfliktusokban. Az isteni bölcsességet elfogadó ember nem fél attól, hogy engedjen vagy alkalmazkodjon a másik ember nézőpontjához, amíg nem sértik meg az igazságot.
