MEGKÖZELÍTENI VALAKIT, AKI MEGBÁNTOTT TÉGED (1. rész)

Nézzük meg, mit tegyünk akkor, ha a testvérünk bánt meg minket.

„Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.” (Máté 18:15)

Sok ember ezt más hozzáállással alkalmazza, mint amilyennel Jézus akarta. Ha megbántották őket, a bosszúállás szellemében és haraggal mennek oda a vétkeshez. Ezt a verset igazolásként használják, hogy vádolhassák azt, aki megbántotta őket. De teljesen elvétik azt, amiért Jézus arra utasított minket, hogy menjünk oda a másikhoz. Nem azért, hogy vádoljuk, hanem hogy kibéküljünk. Nem azt akarja, hogy elmondjuk a másiknak, milyen undok volt velünk. Azért menjünk oda, hogy eltávolítsuk a szakadékot, amely megakadályozza a kapcsolatunk helyreállítását.

Isten is így fogad vissza minket Önmagához. Mi vétkeztünk Isten ellen, „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róma 5:8). Készek vagyunk letenni az önvédelmünket és meghalni a büszkeségnek, hogy kibéküljünk azzal, aki megbántott minket? Isten felénk nyújtotta kezét, mielőtt még bocsánatot kértünk volna. Jézus úgy döntött, hogy megbocsát nekünk, mielőtt még elismertük volna a vétkünket.

Ám nem tudtunk kibékülni az Atyával, amíg nem hallottuk az Ő kibékülésről szóló üzenetét.

„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával úgy, hogy nem tulajdonította nekünk a vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Korinthus 5:18–20)

A békéltetés igéje azon a talajon kezdődik, hogy mindnyájan vétkeztünk Isten ellen. Nem vágyunk a kibékülésre vagy az üdvösségre, amíg nem tudjuk, hogy távolság van közöttünk.

Mi vezeti megtérésre az embereket? A választ a Róma 2:4-ben találjuk.

„Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?”

Isten jósága vezet minket megtérésre. Ő azzal bizonyította be a szeretetét, hogy elküldte Jézust, az egyszülött Fiát, hogy meghaljon értünk a kereszten. Isten fordult oda hozzánk először, bár mi vétkeztünk ellene. Ő nem azért fordul felénk, hogy kárhoztasson, hanem hogy helyreállítson – üdvözítsen.