MEGKÖZELÍTENI VALAKIT, AKI MEGBÁNTOTT TÉGED (2. rész)
Mivel nekünk Istent kell utánoznunk (ld. Efezus 5:1), ki kell terjesztenünk a megbékélést arra a testvérre is, aki vétkezik ellenünk. Jézus ezt a példát mutatta: menj oda hozzá, és mutasd meg neki a bűnét. Nem azért, hogy kárhoztasd, hanem hogy eltávolíts mindent, ami kettőtök közé áll, és így kibéküljetek és helyreálljon a kapcsolatotok. Isten bennünk lévő jósága megtérésre és a kapcsolat helyreállítására fogja indítani a másik felet.
Előfordult, hogy rosszul bántam olyan emberekkel, akik kárhoztatóan összekülönböztek velem. Ennek eredményeként elveszítettem minden vágyamat a kibékülésre. Sőt, úgy gondoltam, ők nem akartak kibékülni, csak tudtomra akarták hozni, hogy dühösek. Mások, akikkel én tettem rosszat, szelíden jöttek hozzám. Akkor könnyen változtattam az álláspontomon, és bocsánatot kértem – néha még mielőtt befejezték volna, amit mondani akartak.
Volt már olyan, hogy valaki odajött hozzád, és azt mondta: „Szeretném, ha tudnád, megbocsátok neked, amiért nem voltál jobb barát, és nem tetted meg értem ezt vagy azt”? Majd miután romba döntött, rád nézett, és ezt mondta a tekintetével: „Tartozol nekem egy bocsánatkéréssel.” Meg vagy döbbenve. Nem azért jött, hogy helyrehozza a kapcsolatotokat, hanem hogy megfélemlítsen és az irányítása alá vonjon.
Ne menjünk oda valakihez, aki megbántott minket, amíg nem döntöttük el, hogy szívből megbocsátunk neki – akárhogy is válaszol nekünk! Meg kell szabadulnunk minden ellenséges érzéstől iránta, mielőtt megközelítenénk. Enélkül valószínűleg negatív érzelmekkel fogunk reagálni, és megbántjuk őt, nem meggyógyítjuk.
Mi történik, ha jó a hozzáállásunk, és megpróbálunk kibékülni valakivel, aki vétkezett ellenünk, de ő mégsem hallgat meg minket?
„Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!” (Máté 18:16–17)
Mindegyik lépésnek ugyanaz a célja: a kibékülés. Jézus lényegében azt mondta: „Próbálkozz kitartóan!” Figyeld meg, hogy az a személy, aki a sértést okozta, minden lépésben szerepel. Hányszor viszünk sértődéseket mindenki más elé, mielőtt ahhoz mennénk, aki vétkezett ellenünk, ahogy Jézus mondta! Ezt azért tesszük, mert nem foglalkoztunk a saját szívünkkel. Magunkat akarjuk igazolni, amikor mindenkinek elmondjuk a mi oldalunkat a történetből. Vigaszt nyújt számunkra, amikor mások egyetértenek azzal, hogy milyen rosszul bántak velünk. Ebben a viselkedésben csak önzés van.
A békesség kötelékét úgy tartjuk meg, hogy alázatosak, jóindulatúak és türelmesek maradunk, és elviseljük egymás gyengeségeit szeretetben. Így erősödnek meg a szeretet kötelékei.
