Tanú és sáfár

Tanú vagy

A Biblia azt mondja: „a bölcs lelkeket nyer meg” (Példabeszédek 11:30). Képzeld el, hogy felfedezed a rák gyógymódját, de nem vagy hajlandó elárulni, vagy azt mondod, hogy túl elfoglalt vagy. Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk elmondani másoknak, és időben eljuttatjuk azokhoz, akiknek szükségük van rá.

Mielőtt visszament a mennybe, Jézus ezt a feladatot bízta az egyházra: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Máté 28:19). Mivel te is tagja vagy egyházának, ezért neked is ugyanez a feladatod és kötelességed.

 

Sáfár¹ vagy

Ahhoz, hogy megértsd a bibliai sáfárság fogalmát, a kulcs az, hogy tisztázzuk a tulajdonviszonyokat. A sáfár nem tulajdonosa annak a birtoknak, amit igazgat, ezért minden feladatát úgy kell végeznie, hogy közben fél szemmel arra figyel, hogy főnökének, a tulajdonosnak kedvében járjon. Manapság ezt rosszul fogjuk fel. Azt gondoljuk: „Az időm az enyém. A képességeim az enyémek, hogy előrejutásra használjam őket, mert én dolgoztam meg azért, hogy fejlesszem őket. Ezek az én dolgaim, én vettem őket, én fizettem értük.” A Biblia viszont azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7).

Bölcs befektetőként egy jó sáfár a következő három dolgot teszi:

1) A jövőre néz. Nem hagyja, hogy befolyásolják vagy eltérítsék azok, akik mindent elpazarolnak az azonnali örömökre, és csak a pillanatnak élnek.

2) Fegyelmezett és türelmes. Nyugodt marad az élet magaslatain és mélységeiben is, mert megérti, hogy „a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

3) Vállalja a kockázatot is, hogy gazdájának nyereséget szerezzen. Nem ostoba, vakmerő kockázatot, hanem alaposan átgondolt és megimádkozott kockázatot. Egyetlen befektető sem lehet teljesen biztos abban, hogy anyagi helyzete a jövőben nem fog összeomlani valami drasztikus történés hatására. Mégis van egy nagy különbség: ha Isten életünkre vonatkozó tervét követjük, akkor, még ha veszítünk is valamennyit e földön, még mindig sokkal többet nyerünk a mennyben.

A talentumokról szóló példázatában Jézus két dologra mutat rá a sáfársággal kapcsolatban:

1) A gazda, vagyis Isten, kinek-kinek képessége szerint adott talentumot (ld. Máté 25:15). Isten tudja, hogy mennyivel tudsz megbirkózni, és nem fog annál többet adni, tehát ne is kérd tőle. Ő tudja, hogy mire hívott el. A gazda nem terhelte az egytalentumos embert öttalentumnyi felelősséggel, és ez fordítva is igaz. Nos, nem azt mondjuk, hogy akik sok mindennel rendelkeznek, azok a legjobb sáfárok, vagy azok, akik kevesebbel rendelkeznek, rosszul gazdálkodnak. Isten azonban mindegyikünket személy szerint ismer, és e szerint az ismeret szerint bánik velünk. Tehát nem kell elszámolnod azzal, amit Isten nem bízott rád, vagy azzal, amit másnak adott. Csak saját magadért felelsz. Bármit is bízott rád Isten, arról pontosan tudta, hogy képes vagy boldogulni vele.

2) „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” (Máté 25:19) Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus vissza fog jönni! Nem gondolta meg magát, nem változtatta meg a tervét. Először azért jött, hogy megváltson, másodszor azért fog jönni, hogy uralkodjon – és megjutalmazza sáfárjait. „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lukács 12:42–43) Ne fáradj hát bele a munkába, azt se hagyd, hogy mások eltérítsenek. Tartsd szem előtt a jutalmat. Képzeld el, hogy Gazdád azt mondja: „Jól van, jó és hű szolgám!” Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem igaz?

Egy jó sáfár jól bánik a pénzével és az idejével. Talán így még sohasem gondoltál bele: ez a két terület lehetőséget ad arra, hogy kifejezd Isten felé, mennyire fontos ő a számodra. Holnap egy kicsit belemélyedünk a témába. Tarts velünk!

 

[1] Régies bibliai kifejezés, jelentése: intéző, gazdatiszt, a rábízott javakkal gazdálkodó személy.