Enyém – tiéd

Tized és adakozás

Ahelyett, hogy azt mondanád: „odaadom Istennek a tizedemet”, azt kellene mondanod: „odaadom Istennek a tizedet, ami neki jár.” Csakhogy te azt mondod: „én kerestem meg, tehát az enyém.” Nem. A Biblia azt mondja: „az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsoltárok 24:1). Isten a tulajdonosa minden négyzetcentiméter földterületnek, sőt mindenkinek, aki azon jár – beleértve téged is. Nem tulajdonos vagy, hanem sáfár! A jó sáfár megérdemli ugyan, hogy gazdája megjutalmazza, elsődleges fontosságú számára az, hogy gazdája tetszésére legyen és végrehajtsa akaratát.

A Biblia azt mondja: „a föld minden tizede az Úré… az Úr szent tulajdona az” (3Mózes 27:30). Isten szemében a jövedelmed tíz százaléka elkülönített összeg, amit csakis egyetlen dologra lehet használni: az ő céljainak megvalósítására e földön. A tized lényege nem az, hogy az egyház bevétele növekedjen, hanem az, hogy Isten gyermekei növekedjenek. A Biblia azt mondja: „Add nekem a szívedet, fiam [lányom]” (Példabeszédek 23:26).

Ha teljes szívből szereted Istent, akkor örömmel fogsz adakozni, nem pedig kelletlenül. A Szentírásban az első ember, aki tizedet adott, Ábrahám volt. Miért tette? Hálából, amiért Isten megmentette ellensége kezéből, aki el akarta pusztítani (ld. 1Mózes 14:18–20). Megszabadított Isten? Megáldott? Akkor fejezd ki háládat azzal, hogy neki adod az őt megillető részt!

A tizedadás egyfajta istentisztelet. Minden héten megközelítőleg 118 órát töltünk ébren, és ennek csaknem felében dolgozunk, hogy pénzt keressünk. Tehát amikor a pénzedet odaadod Istennek, azzal az értelmedet, az izomerődet, egész önmagadat adod oda. Amikor az Úr napján elmégy az Úr házába, és beteszed az Úr tizedét az Úr kincstárába, azzal istentiszteletet gyakorolsz. „A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle.” (1Korinthus 16:2)

Sokunk számára a pénz a legnagyobb vizsga. Jézus így beszélt erről: „Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?” (Lukács 16:11). Egyenes arányosság van pénzkezelésed és életminőséged között. Ezért a kérdés az: lehetséges, hogy a pénzkezelésed módja akadályozza, hogy Isten még több áldást árasszon rád?

 

Időbeosztás

Isten határozza meg életed napjait, de te határozod meg, hogyan töltöd őket. A zsoltáros azt mondta: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24). A tegnapi nap érvénytelenített csekk, a holnap egy kötelezvény, csak a mai nap a tiéd. Ma újrakezdheted az életedet, ha a következő szavak szerint élsz:

„Ma kitörlök a naplómból két napot: a tegnapot és a holnapot. A tegnapból tanulnom kell; a holnap a mai tetteimnek a következménye. Ma szembenézek az élettel azzal a meggyőződéssel, hogy ez a nap soha nem tér vissza, ezért ez lehet az utolsó lehetőség, amiben közreműködhetek, mert semmi garancia nincs arra, hogy meglátom a holnapot.

Ma elég bátor leszek arra, hogy ne szalasszak el semmilyen lehetőséget, nincs más választásom, mint hogy sikert érjek el. Ma legértékesebb forrásomat, az időmet befektetem legfontosabb tulajdonomba: Istentől kapott életembe. Minden percet céltudatosan fogok eltölteni, a mai napot páratlan lehetőségként használom fel. Leküzdök minden akadályt tudva, hogy Isten segítségével képes vagyok győzni.

Ma ellenállok a kételkedésnek és pesszimizmusnak és környezetemet felmelegítem egy mosollyal. Megtartom hitemet, csakis a legjobbra számítok, időt szánok arra, hogy boldog legyek, minden feladatot lehetőségnek tekintek arra, hogy Uramat dicsőítsem, és arra törekszem, hogy az ő nyomát hagyjam azok szívében, akikkel találkozom.”