A belső hangok (3)
Benned is van egy belső hang, ami vagy a félelmet táplálja, vagy a hitet. Te döntöd el, melyiket!
Jób könyvében azt olvassuk: „Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat” (Jób 22:28). Ha a magadnak mondott biztatások a Szentíráson alapulnak, akkor elég egyszerűen ennyit kijelentened: „Ma lecserélem a negatív belső hangot a hit szavaira. Ma Isten betölti életemet békességgel, örömmel, szeretettel, egészséggel, bővelkedéssel és boldogsággal.” Mondj magadnak ilyen igei biztatásokat legalább tíz percig naponta, és bármikor máskor, amikor az ellenség a félelemre alapuló gondolatokkal támad.
William Jordan mondta: „A legnagyobb hazugságok saját félelmeink. Tőlük lesz nedves a puskaporunk, és romlik a látásunk, hogy ne tudjunk jól célozni.” De ha a helyzetedre Isten Igéit mondod ki, az életet és változást hoz. Te magad is csodálkozni fogsz, mennyire megváltozik szemléleted, ha igei ihletésű válaszaid lesznek!
Pál azt írja: „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben” (Róma 10:8). Ez az ige örömmel fogadja, behívja Istent az életünkbe, hogy ott munkálkodjon, és javunkra fordítsa a dolgokat. Ezt kezdeményezheted a szavakkal, melyeket kimondasz. Ami lélekben megteremtődik, végül fizikailag is láthatóvá lesz.
Jézus azt mondta: „Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is” (Máté 16:19). Akinél vannak a kulcsok, annál van a hatalom, márpedig Isten kezünkbe adta a kulcsot, hogy megvalósítsuk akaratát itt e földön. Ez hatalmas erő!
Isten gyermekeként csak a következő megvallásokat mondhatod a félelemről:
a) nem Istentől van;
b) nem engedem, hogy irányítson;
c) minden alkalommal szembe fogok nézni vele Isten Igéjét használva.
A megvallás szó (latinul: confessio) a görög homologia fordítása, ami azt jelenti: ugyanazt mondani. Amikor a Szentírás szavait valljuk meg, akkor szó szerint ugyanazt mondjuk, amit Isten, bármennyire is sötétnek látszik a helyzet. Ha nem azt mondjuk, amit Isten mond, nem érünk vele semmit. De figyeld csak, mi történik, amikor az ő szavait valljuk meg! Ez lesz a leghatékonyabb fegyvered a félelem elleni harcban!
Salamon azt írja: „csapdába estél saját kijelentéseid miatt” (Példabeszédek 6:2). Vannak romboló, és vannak felszabadító szavak. Például: a) „Most ugyan mit tegyek?” vagy: „Isten erőt ad, hogy megbirkózzam vele.” b) „Ez szörnyűség!” vagy: „Tanulhatok ebből a tapasztalatból.” c) „Nem látok kiutat!” vagy: „Istennek ez sem lehetetlen!”
A Bibliában azt olvassuk: „Milyen fájdalmas az őszinte beszéd!” (Jób 6:25). Egyes fordítások a „fájdalmast” erőszakosnak vagy kényszerítettnek fordítják, az eredeti héberben itt a marac szó áll, ami azt jelenti: behatolni, benyomni. Mint ahogy a király pecsétgyűrűjét rányomja egy iratra, ezzel jelezve azon a királyi hatalmat, ugyanígy, ha kimondjuk Isten Igéjét, az pecsét, mely felhatalmazást ad, általa kiárad és működésbe lép Isten ereje.
Hallgasd csak: „A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók” (Prédikátor 12:11). A helyes szavak Isten ígéreteit hordozzák, és összetartják a dolgokat.
Ahhoz, hogy eljuss a félelemtől a hitig, el kell kezdened törölni a szótáradból minden olyan megállapítást, mely ellenkezik a Szentírás igazságával. Dávid így imádkozott: „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram” (Zsoltárok 19:15 Károli). Legyen ez a te imádságod is!
Holnap a halogatásról és határozatlanságról lesz szó, amelyek szintén a félelemben gyökereznek. Sokunknak meggyűlik velük a bajunk. Talán te is magadra ismersz majd!
