Kérdezz, várj és figyelj! (2. rész)

Atyánk ma is kész, hajlandó és képes, hogy irányt mutasson nekünk életünk különböző helyzeteiben. Örül, amikor gyermeki hittel megkérdezzük Őt.

Isten azt mondja nekünk: „…a vakokat olyan úton (vezetem), amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ézs 42,16). Talán nem gondoljuk, hogy vakok vagyunk, de ez gyakran mégis így van. Nem látunk mindent, így szükségünk van Isten 360 fokos látására. Erről szól az, hogy „keressük az Urat”.

Néha Isten „szelíd hangon” kommunikál velünk, amit Illés is hallott a hegyen (lásd 1Kir 19,12). Ezek Isten által számunkra adott szellemi sugalmazások, pozitívak vagy negatívak. Megvizsgálja a szellemünket, és nagyon gyengéden megállít minket, amikor éppen egy rossz ösvényre készülnénk rálépni, vagy feltölt minket békességgel és örömmel, amikor helyesli az irányt, amerre haladunk. Időbe telik és egy tanítható szívbe, hogy felismerjük ezeket az apró jeleket. De meg tudjuk tanulni őket, mert az Ige azt mondja, hogy „bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Kor 2,16).

Máskor Isten olyan apró dolgokon keresztül irányít minket, amelyek a mindennapi életünkben történnek. Egy régi barátom váratlanul felhív. Lehetőségem adódik egy idegennel beszélgetni az úton. Egy gondolat a semmiből a fejembe ötlik. Mindegyik esetben előfordulhat, hogy egy megerősítés vagy egy figyelmeztetés érkezik Istentől.

Ezek a dolgok leggyakrabban akkor fordulnak elő, ha az alábbi alázatos hozzáállással élünk:

– Uram, nincs bennem kellő bölcsesség, hogy ezeket a döntéseket magam hozzam meg. Sőt, nagyon össze tudom kuszálni a dolgokat, ha a saját eszközeimre hagyatkozom. Szükségem van éleslátásodra és iránymutatásodra.

Isten nem mulasztja el, hogy egy ilyen imára válaszoljon. Mindentudó, teljes hatalommal bír, meg tud védeni és tud irányítani minket. Luther Márton, a nagyszerű 16. századi reformer egyszer azt mondta egy szellemi dolgokban szkeptikus embernek:

– Nem bosszant, hogy lemondasz magadról és kételkedsz a saját erődben, de az igen, hogy Isten erejéről is lemondasz.¹

Soha nem szabad megkérdőjeleznünk Isten képességét, hogy a megfelelő ösvényre helyez minket és meg is tart rajta.

A Biblia azt mondja, hogy „…mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,16–17). A prioritási listánk elején mindig annak kell lennie, hogy ismerjük meg, és aztán tegyük meg Isten akaratát. A körülöttünk lévő világból hamarosan minden el fog tűnni. Az igazi nagyság abban mutatkozik meg, hogy egyszerűen megadjuk magunkat Isten életünkre vonatkozó tervének. Ahogy Jézus egyszer elmagyarázta családtagjainak, akik eljöttek hozzá látogatóba: „Aki Isten akaratát cselekszi, az én fivérem, nővérem és az én anyám” (Mk 3,35). Isten akaratát cselekedve kerülünk bensőséges közösségbe Krisztussal.

Megismerhetjük Isten célját, ha megtöltjük elménket az Ő szavával és odaadó szívvel keressük iránymutatását. Hirtelen megnyílnak az ajtók, és örömmel tapasztaljuk, hogy Isten akaratában élünk.

 

Ezt a tartalmat Jim Cymbala, a Szegletkő Kiadói Alapítványnál megjelent „Többre lettél teremtve” c. könyvének felhasználásával készítettük.

[1] Idézet innen: Horatius Bonar: Words Old and New (1866; reprint, Edinburgh: Banner of Truth, 1994), 68.