„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” (János 4:14)
Egy régi sláger szerint „Mindenütt kerestem a szeretetet, de mindig rossz helyen.” Ez igaz volt arra az asszonyra is, akivel Jézus találkozott a samáriai kútnál. Mit tudunk meg a történetéből?
1) Próbálkozott a vallásossággal, de az nem elégítette ki. Azt mondta Jézusnak: „A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell” (20. vers). Volt vallásos ismerete, de ez nem elégítette ki a szíve vágyát. Neked is van hasonló tapasztalatod?
2) Próbálkozott emberi kapcsolatokkal, de mindig cserben hagyták. Jézus azt mondta neki: „öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed” (18. vers). Veled is történt ilyen? Az a kapcsolat, amire legnagyobb szükséged van, a Jézussal való kapcsolat.
3) Kipróbálta azt is, amit Jézus kínált, és az megelégítette lelkét. Amikor Jézus ezt mondta neki: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (14. vers), az asszony így felelt: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg” (15. vers). Az Istennel való személyes kapcsolat nélkül a vallás nem elégít ki. Olyan, mintha sós tengervizet innál: minél többet iszol, annál szomjasabb leszel. Krisztussal való kapcsolat nélkül a vallás olyan, mint a cumi, amit bármennyire erősen szív is a csecsemő, nem tud táplálkozni belőle. Talán csalódást okoztak neked a keresztyének, vagy fájdalmat okozott az egyház. Ha így van, a mai ige számodra ez: ne mondj le a vallásról, amíg nem próbáltad Jézust, mert egyedül ő tudja oltani lelked szomjúságát.
