Semmit nem tudunk hatékonyan kezelni, amíg el nem fogadjuk annak, ami – beleértve önmagunkat is.
Az értelmező szótár szerint az „elfogad” szó jelentése többek között:
1) sajátul fogadva, vállalva átvesz;
2) megfelelőnek/igaznak/jogosnak ítél;
3) tudomásul vesz, beleegyezik.
Az elfogadáshoz először is akarat kell. Dönthetsz, hogy vállalod-e magadat vagy sem; ez rajtad múlik.
Másodszor: amit elfogadunk, azt igaznak, megfelelőnek ítéljük. Hajlamosak vagyunk elutasítani magunkat azért, mert csak arra nézünk, ami rossz bennünk, ritkán vesszük tekintetbe azt, ami jó. Ezt a fajta hozzáállást gyakran még gyermekkorunkban nevelték belénk azok, akik csak a gyengeségeinkre összpontosítottak erősségeink helyett, mi pedig továbbra is magunkkal cipeljük véleményüket.
Harmadszor: az elfogadás egyetértést is jelent. Ha nehezen tudod elfogadni magadat, el kell jutnod oda, hogy egyetérts Isten Igéjével. Isten igaznak tekint, kezdj el te is így tekinteni magadra (ld. 2Korinthus 5:21)! Időbe telhet, míg ezt el tudod fogadni, de idővel meggyökerezik benned. A Biblia azt kérdi: „Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ámósz 3:3 ÚF).
Ahhoz, hogy Istennel járj, egyet kell értened vele. Ő azt mondja, hogy szeret téged és elfogad Krisztusban, tehát érts egyet vele, és ne ostorozd tovább magad! Amikor Isten megteremtett minket, azt mondta, „hogy minden, amit alkotott, igen jó”, és azóta nem gondolta meg magát. Ugyanakkor légy türelemmel is – még nem fejezte be teremtő munkáját az életedben! Azt akarja, hogy olyannak lásd magad, amilyennek ő lát, és tanuld meg szeretni magad akkor is, ha még folyamatban van az átalakulás.
