„Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Márk 1:35)
Tedd napi szokásoddá az imádkozást!
Az imádság nagyszerű stresszoldó. Jézus a napját imádsággal kezdte. Gyakran napközben is megállt imádkozni, és minden napját imával zárta. Nos, ha Jézus, aki annyira elfoglalt volt, időt szánt az imádságra, mennyivel nagyobb szükséged van erre neked!
Az Istennel kettesben töltött idő olyan, mint a nyomáscsökkentő kamra az élet stresszhelyzetei után. Imádságban beszélgetünk Istennel, elmondjuk, mi jár a fejünkben, és engedjük, hogy szóljon hozzánk, miközben a Bibliát olvassuk. Aztán megnézzük a teendőink listáját, felülvizsgáljuk a fontossági sorrendünket, és várunk az ő utasításaira. Ha így élnénk, a gyógyszeripar csődbe jutna, mert a forgalomban lévő nyugtatók töredékére sem lenne szükség.
Sok problémánk abból adódik, hogy nem tudunk nyugton ülni. Képtelenek vagyunk csendben lenni. Isten azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Egyik oka annak, hogy nem ismerjük Istent közelebbről az, hogy nem tudunk elcsendesedni. Túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy csendben legyünk és csak gondolkodjunk.
Egy anekdota szerint a légierő egy pilótája a második világháború idején a Csendes-óceán fölött repült. Amikor rádión beszólt az irányítótoronyba, a repülésirányító kérte, hogy adja meg a helyzetét. A pilóta így válaszolt: „Nem tudom, hol vagyok – de rekordidő alatt ideértem!”
Sokan vagyunk ilyenek, végigrohanunk az életen anélkül, hogy tudnánk, hová tartunk. Reggeleinket imádsággal kell kezdenünk, ahogy Jézus tette, és meg kell állnunk nap közben is, hogy imádkozzunk, és így újra feltöltsük lelki akkumulátorainkat.
