„Nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok.” (1Korinthus 16:9)
Egyszer egy kisváros kereskedelmi kamarája meghívott egy sikeres üzletembert előadást tartani. A helyi gazdaság rossz volt, és ők csüggedtek voltak, tehát az előadó feladata volt motiválni őket. Ő elővett egy nagy fehér papírlapot, és egy piros pontot tett a közepére. „Mit látnak? – kérdezte a közönségtől. „Egy piros pontot” – válaszolta valaki.” Az előadó azt mondta: „Rendben, de mit látnak még?” Mások is bekiabáltak: „Egy piros pontot.” Az előadó rákérdezett: „Nem látnak mást a ponton kívül?” A közönség hangosan nemmel válaszolt. Az előadó ekkor így szólt: „Figyelmen kívül hagyták a legfontosabb dolgot; nem vették észre a papírlapot!”
Aztán elmagyarázta, hogy az életben gyakran elvonják a figyelmünket a kis, pontszerű kudarcok és tapasztalatok. Nem látjuk miattuk az áldásokat és sikereket, melyek fontosabbak, mint a csalódások, amelyek megpróbálják kisajátítani figyelmünket és elszívják energiánkat.
Pál azt írta: „Nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok.” A lehetőség és az akadályok úgy összetartoznak, mint a makaróni és a reszelt sajt. Nos, Pál nem tagadta, hogy valóságos az ellenállás, amivel szembenézni kénytelen; csupán úgy döntött, hogy inkább a kínálkozó lehetőségre figyel.
Ahogy a sokszor hallott történetből ismerjük: két ember volt börtönbe zárva, az egyik a rácsokon kinézve a sarat látta, a másik a csillagokat. Te mire figyelsz? Annyira lefoglal az, ami van, hogy nem veszed észre azt, ami lehetne? Ha kell, lépj egy lépést hátra, és kérd Isten segítségét, hogy meglásd a teljes képet!
