„…hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége.” (Efezus 3:10)
Íme, három kihívás, amivel szembe kell néznie az egyháznak napjainkban.
1) Nem tapasztalhatjuk meg Isten új cselekedeteit, ha mindenáron a régihez ragaszkodunk. Pedig Isten célja az volt, hogy az egyházat használva megmutassa sokféle bölcsességét. Bibliai értelemben az „ébredés” szó nem csupán annyit jelent, hogy valaki, aki aludt, felébred; azt is jelenti, hogy valaki, aki halott volt vagy haldoklik, most újraéled.
2) Félünk a túlzásoktól, ezért elfogadjuk a középszerűséget, és egyensúlynak nevezzük. Az embereket nem az vonzza a gyülekezethez, amiben hasonlítunk rájuk, hanem az, amiben különlegesek vagyunk. Hitünket nem szabad jelentéktelennek beállítanunk, tanúságtételünket nem szabad lehalkítanunk, nem szabad kitérnünk azon dolgok elől, melyeket Isten adott nekünk, és amelyek megkülönböztetnek másoktól. Ha így teszünk, az emberek csalódnak bennünk, és máshová fordulnak. A tanítványok nem olvadtak bele a tömegbe, üzenetükkel és a hozzá társuló erő megnyilvánulásával kitűntek közülük.
3) Helyt kell adnunk az egyházban a kockázatvállalóknak és a hitben járóknak! Jézus első csodatételénél, a víz borrá változtatásakor Mária így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” (János 2:5) Annyira vágyunk arra, hogy kedveljenek és népszerűek legyünk, hogy ez egy olyan vallásossághoz vezethet, ami megbénítja kockázatvállalásunkat és hitben járásunkat. Jézus megígérte: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek” (ApCsel 1:8).
Ezért ha Isten azt mondja, hogy másként éljük meg hitéletünket az egyházban, ne féljünk hittel elindulni és engedelmeskedni neki!
