„Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam.” (1Sámuel 1:27)
Anna annyira szeretett volna gyermeket, hogy „lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt” (1Sámuel 1:10). Meg is fogadta Istennek, hogy ha megajándékozza egy fiúval, akkor őt egész életére az Úrnak adja (ld. 1Sámuel 1:11).
Így is történt. „Egy idő múlva Anna teherbe esett, és fiút szült” (1Sámuel 1:20). Hasonló történt Ruthtal. „Bóáz fia Ruthtól Óbéd” (Máté 1:5). Ruth egy nincstelen özvegy volt, amikor Isten bemutatta őt Bóáznak, a gazdag birtokosnak, akinek a földjén Ruth az elhullott kalászokat szedegette. Ruth pogány volt, Bóáz zsidó, a törvény szerint nem házasodhattak volna össze. Isten azonban eltávolította az akadályt az útból, és az ő házasságukból született egy kisfiú, akit Óbédnak neveztek. Ő volt Dávid király őse, és végeredményben az áldott Úr Jézusé is. Isten azt mondta: „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” (Jeremiás 32:27). Ha nem vagy biztos a válaszban, íme, itt van: „Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen!” (Jeremiás 32:17).
Ha most gyermekért imádkozol, állj rá ezekre az igékre és higgy Istennek: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik (…) Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37:4–5,7).
