„De nem egyedül érte van megírva, hogy »beszámította neki igazságul«, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja” (Róma 4:23–24)
Ahhoz, hogy megértsd, mit jelent a nekünk beszámított igazság, gondolj az egyik számláról a másikra történő pénzátutalásra. Ez egy mindennapos banki tranzakció.
Képzeld el, hogy teljesen le vagy rongyolódva, és nem tudod fizetni az adósságaidat. Ekkor egy elképesztő kegyelmi cselekedettel valaki átvállalja az összes tartozásodat, és egyúttal akkora összeget utal a számládra, hogy soha többé nem kell dolgoznod.
Ez történt a kereszten, amikor Isten minden bűnödet Krisztus számlájára írta, és az ő minden igazságát beszámította a te számládon.
Észbontó, igaz? Tiltakoznál ellene így: „Nem engedhetem, hogy az összes adósságot egyedül fizesd ki, ezért igyekszem bebizonyítani, hogy méltó vagyok kegyelmedre!”? Ezt akkor tesszük, amikor „hozzáadjuk” jó cselekedeteinket Krisztus elvégzett munkájához.
Az üdvösség olyan, mint az egészséges élelmiszer: „mesterségesen előállított adalékanyagot nem tartalmaz”. Pál azt írta, hogy Isten „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Ahogy Isten „bűnné tette” Jézust, aki soha nem vétkezett; téged, aki soha nem lehetsz eléggé igaz, „igazzá tett”, és ekként tekint rád.
„De hatalmas bűntudatot érzek, amikor vétkezem” – mondod. Kell is, hogy érezd! De amikor Krisztus elvette minden bűnödet, elvette minden büntetésedet és kárhoztatásodat is.
A mardosó lelkiismeret egy belső konfliktus. Újjászületett lelked figyelmeztet, hogy nem engedhetsz a bűnnek; te már nem ez vagy! Miért intézte Isten így? Mert minden igazság, amelyet elérhetnénk, messze elmarad attól, amit ő igényel.
Örülj, mert Isten Krisztus igazságába öltöztetve lát téged, ezért mindig szeret és elfogad.
