Jó dolog jobb teljesítményre törekedni, de próbálj reális elvárásokkal élni!
Az életben nem minden fehér vagy fekete, vannak köztes, szürke területek is. Nem lehet mindig minden tökéletes, és nem minden szörnyű állandóan. Ha lemondasz egy találkozót, vagy nem mégy el egy társasági eseményre, mert csak késve érnél oda, vagy mert pattanás van az arcodon; ha lemondasz egy egész utazást, mert késve indítják a repülőt; vagy egy apró hiba miatt szörnyű embernek érzed magad – ezt kisarkításnak nevezik. A sarkítás frusztrációhoz és negativitáshoz vezet.
Az életöröm megőrzéséhez el kell fogadnod, hogy nem leszel mindig tökéletes, ahogy a körülötted lévő emberek vagy dolgok sem. Ha azt várod, hogy az élet tökéletes legyen, akkor hajlamos vagy tökéletességet elvárni az emberektől is. Ez a fajta irreális gondolkodásmód nem csupán hatalmas csalódásokhoz vezet, amikor elvárásaid nem teljesülnek, hanem elviselhetetlen nyomást gyakorol a számodra fontos emberekre, és végül tönkreteheti ezeket a kapcsolatokat. Lazíts egy kicsit, és ne követelj tőlük olyat, amit nem képesek megadni neked!
Jakab apostol azt mondta, hogy mindannyian sok mindenben megbotlunk, elesünk és vétkezünk. Tehát, ha mindannyian hibázunk – márpedig tény, hogy hibázunk –, tanuljuk meg elfogadni, hogy ez az emberi élet része, és lazítsunk!
Kérdés: milyen konkrét módon kell jobban elfogadnod a „tökéletlen területeket” a saját életedben, vagy abban, ahogyan mások tökéletlen területei hatnak rád? Mielőtt válaszolnál, gondolj erre: „a szeretet türelmes, jóságos” (1Korinthusiak 13:4)!
