„Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz.” (Példabeszédek 10:7)
Charles F. Kettering feltaláló egyszer megjegyezte: „A legnagyobb dolog, amit nemzedékünk tehet, hogy néhány lépcsőfokot kiépít a következő generáció számára.”
Ha az emberek felidézik a nevünket, rövid távon talán csodálattal beszélnek arról, hogy mit értünk el, mit szereztünk meg. Hosszú távon viszont arra emlékeznek leginkább, amit másokért tettünk. Ezért mondja a Biblia: „Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül” (Példabeszédek 10:7 SZIT).
Ha áldás akarsz lenni mások számára:
- valóban törődnöd kell az emberekkel, és ezt ki is kell mutatnod; és
- fel kell mérned, milyen nagy hatással lehet egy jó örökség!
Állítólag D. Elton Truebloodtól származik az idézet: „Az emberi élet értelmét akkor kezdjük felfedezni, amikor olyan fákat ültetünk, melyekről jól tudjuk, hogy árnyékuk alatt nem mi fogunk ülni.” A nagy szónok, Henry Ward Beecher megjegyezte: „Úgy kell élnünk és fáradoznunk a mában, hogy ami magként érkezett hozzánk, az virágként jusson a következő nemzedékhez, és amit virágként kaptunk, azt gyümölcsként adjuk tovább nekik. Ez fejezi ki az emberszeretet igazi szellemiségét.”
Nos, te mit hagysz örökül? Mit kell abbahagynod vagy elkezdened, vagy mit kell többet tenned annak érdekében, hogy valósággá váljon? Soha nem túl korai azon gondolkodni, mit jelentsen az életed, ha már eltávoztál. Olyan ez, mint egy utóirat a levél végén; a hagyaték azt mondja az utánunk következő nemzedéknek: „Erről szólt az életem!”
