Válaszok a nagy kérdésekre (2)

Az egyház tele van képmutatókkal, nem?

A képmutató, a görög eredetiben hüpokritész szó alapjelentése: „színész”, aki a szerepének megfelelő álarcot viseli. A képmutatás pedig az, ha az egyén olyan hitvallást, érzést vagy erényt színlel, amely valójában nem sajátja. Jézus Krisztus igaz egyháza igazi hívőkből áll; a képmutatók azok a színlelők, akik ott ülnek a padokban Isten népe között. Még Jézus tizenkét tanítványa között is volt egy: Júdás.

Nézzünk szembe vele őszintén: valóban elhagyták emberek az egyházat a képmutatás miatt. Az egyházban több színész van, mint Hollywoodban. A képmutatás burjánzik a modern egyházban – de azért vigyázz az ítélkezéssel! A keresztyének nem tökéletesek, csak bocsánatot nyertek. Mielőtt ítélkeznél azok felett, akik hibáznak és gyengeségekkel küzdenek, olvasd el a következőket: „Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed, miközben ítélkezel. Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek. Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől? Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róma 2:1–4).

Ne foglalkozz az egyházban lévő képmutatókkal, Isten majd kiválogatja őket, mint a konkolyt a búza közül (ld. Máté 13:30)!