Az elégedetlenség oka

Egy pillanatra álljunk meg, és próbáljuk megérteni elégedetlenségünk néhány okát:

1. Rossz helyen keressük a boldogságot. Isten azt mondta: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.” Van benned egy űr, amit csak Isten tölthet be, és be is fogja tölteni, ha behívod őt.
2. Nem szolgálunk másokat. Az, ahogyan másokkal bánunk, gyakran azt tükrözi, hogyan érzünk magunk iránt. Eric Hoffer filozófus-költő azt mondta: „Döbbenetes, hogy valóban úgy szeretjük felebarátunkat, mint önmagunkat: úgy bánunk másokkal, ahogy magunkkal. Ha önmagunkat gyűlöljük, akkor másokat is gyűlölünk. Ha jól kijövünk magunkkal, akkor másokkal is toleránsak vagyunk. Akkor bocsátunk meg másoknak, ha magunknak is megbocsátunk. Ha magunkra áldozatként tekintünk, akkor hajlamosak vagyunk feláldozni másokat. A világunkat sújtó bajok gyökere nemcsak az önimaádat, hanem az öngyűlölet is.”
3. Másokhoz hasonlítgatjuk magunkat. Pál azt írta: „Örüljetek az örülőkkel” (Róma 12:15). Ha neheztelsz valakire elért eredményei vagy Istentől kapott áldásai miatt, az öröm elfolyik az életedből, mintha szitába öntenék. A Biblia ezt mondja: „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is” (Róma 12:4–6).