Amikor stressz ér minket, a negatív érzelmek hulláma elsöprő erejű lehet. Ha nem könnyítesz a lelkeden Isten előtt, könnyen megtörténhet, hogy rossz döntéseket hozol, engedsz a rossz ösztönöknek, rossz irányba indulsz, és rázúdítod haragodat olyanokra, akik ezt nem érdemlik.
A zsoltáríró így biztat: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Amilyen mértékben támaszkodsz Istenre, tudatosan, erőt merítve tőle, annyira csökkented a szorongási szintedet. Nem véletlenül kezdődik sok zsoltár azzal, hogy Dávid Istenhez kiált segítségért, és végződik azzal, hogy örül, mert frusztrációját arra zúdította, aki erre a legmegfelelőbb személy: Istenre!
Az igazság az, hogy az élet 10%-ban az, ami veled történik, és 90%-ban az, ahogyan arra reagálsz. A munkád, a pénzügyeid, a házasságod, a gyermekeid, az egészséged és a jövőd mind a szorongás forrásai, így sosem leszel teljesen mentes tőle. Aggodalmadat viszont csökkentheted, ha követed Pál tanácsát: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is” (2Korinthus 1:3–5).
Rick Warren lelkészt idézve: „Minél többet imádkozol, annál kevésbé fogsz pánikba esni. Minél többet dicsőíted Istent, annál kevesebbet aggódsz.”
