„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.” (Zsoltárok 16:8)
Amikor imádkozunk, de úgy tűnik, nem jön válasz, felvetődik bennünk a kérdés: „Hogy fogom ezt átvészelni?” A Biblia erről azt mondja, hogy Jézus „az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet” (Zsidók 12:2). Aztán hozzáteszi: „Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek” (Zsidók 12:3). Jézus azért tudott kitartani, mert arra összpontosított, hogy mi fog történni később; az örömre, melyet az okoz, hogy Atyjának tetszésére van; az egyház építésére és az emberek elérésére szerte a világon.
Dávid így vészelte át a nehéz időket: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van” (Zsoltárok 16:8–9). Ahelyett, hogy tagadnád a valóságot, vagy megpróbálnád fogösszeszorítva kibírni valahogy, vedd észre, hogy az Úr veled van, és merítsd belőle a szükséges erőt! A legjobb időkben is nehéz elviselni a megpróbáltatásokat, de amikor nem értjük, miért történik mindez, az frusztráló lehet. Isten nem ad hosszadalmas magyarázatot arról, mit cselekszik; egy olyan Isten, aki hozzászokott ahhoz, hogy egyetlen szavával világokat teremtsen, nem magyarázkodik. Ezért, ha nem találsz választ Igéjében, imádságban vagy tanácsadóknál, akkor csak tűnődni tudsz. Nem te leszel az első. Dávid sokszor kérdezte zsoltáraiban, hogy miért, Isten mégis szíve szerint való férfinak nevezte őt, aki teljesíti az ő minden akaratát (ld. ApCsel 13:22). Ne csüggedj tehát, túl fogsz jutni ezen a mostani helyzeten is!
Isten bizonyos dolgokra a „majd később megmagyarázom” bélyegzőt nyomja. De egy dologban biztos lehetsz… Kattints és olvasd tovább Győzelem a veszteség fájdalma felett üzenetsorozatunk 11. részét!
