„Lábam előtt mécses a te igéd” – ezek a szavak azt jelentik, hogy Isten akarata szerint kell járnunk, nem pedig a saját gondolataink, kívánságaink vagy impulzusaink szerint. Az „ösvényem világossága” szavak pedig azt jelentik, hogy nem mehetünk bármilyen irányba, amerre kedvünk tartja; azt az utat kell követnünk, amelyet Isten tervezett számunkra.
Mindig jó ötlet, hogy a Szentírásban keress útmutatást, de ügyelj arra, hogy ne ragadd ki az igéket a szövegkörnyezetükből! Ne használd a „nyitott ablak” módszert, amikor azt várod, hogy az ablakon befújó szél a Bibliád lapjait ide-oda forgassa, majd mikor már nem lapozódik tovább, valahová ráböksz becsukott szemmel azt állítva, hogy ez Isten vezetése az élethelyzetedre. Ha ezt teszed, a végén még a „Júdás elment és felakasztotta magát” igevers lesz aznapra az üzenet! Szeretnéd azt, ha betegen elmész az orvoshoz, ő pedig bármiféle vizsgálat nélkül, rád sem nézve azt mondja: „Ez az epehólyag”? Azt kérdeznéd: „Honnan tudja?” Ő pedig azt mondaná: „Nos, néhány pillanattal ezelőtt az ablaknál ültem, és bíztam Istenben, hogy az anatómiai atlasz lapjait a szél addig fújja, míg az ön betegségéhez lapozódnak – és azon az oldalon a téma az epehólyag volt.” Futva menekülnél onnan, igaz? Vannak, akik ezt a fajta babonát gyakorolják, majd mikor bajba kerülnek, azt mondják: „De hát Isten vezetett engem!” – miközben Istennek semmi köze nem volt a döntéseikhez.
Ha valahol azt a kifejezést olvasod a Szentírásban, hogy „ez Isten akarata”, akkor biztos lehetsz benne, hogy az valóban az ő akarata. Ha nem engedelmeskedsz neki, szenvedni fogsz, ha pedig engedelmeskedsz, áldott leszel.
Tudsz titkot tartani? Bizonyítsd be! Kattints és olvasd tovább a Győzelem a kísértés felett üzenetsorozatunk 15. részét!
